A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
9 Hajnal Erzsébet KASZAP ISTVÁN RÓZSAFÜZÉRE Enismertem Kaszap Istvánt. Igaz, hogy akkor még Kaszap Pistának hívták. Kócoshajú vidám imposztor volt, éppen olyan, mint a többi kisfiúk. Sok borsot tört 6 is tanárai orra alá és minden betyár - kodásban benne volt. Kaszap néni sokszor sopánkodott miatta a székesfehérvári piacon, vagy ha a szomszédokkal tereferélt.- Nem tudom, mi lesz ebből a gyerekből, - mondogatta, - annyi foltozni valót ad egymaga, mint a többi együttvéve. Egyébként a legjobb szívú gyerek volt a világon. Ha összemérte erejét a többi kisfiúval, a harc az ő javára dőlt el, soha nem engedte el haraggal azt, aki alulmaradt. Szeretett játszani. Nagyon sok kislánypajtása volt, mert ő nem volt vad velük szemben. A többi fiúk bizony megrángatták a lányok haját, ha módjuk volt rá, vagy ha kijöttek az iskolából, igyekeztek beterelni őket a legnagyobb tócsákba. Bizony ez már nagyon régen történt. Elég sok homály fedi az akkori dolgokat bennem. Új világba kényszerültem. A nagy változásokkal telített élet, letompította a régmúltat és nekem ki kell nyitnom az elzárt fiókokat, hosszan kell keresgélnem benne, mígmegtalálom, ha megtalálom, amit keresek. Sokfájdalommal jár az ilyen keresgetés, mert akaratlanul olyat is találok benne, amire a feledés a legjobb orvosság. Székesfehérvár, amikor én ott laktam, nagy parasztváros volt. Egyetlen főutcáját, no meg a városháza környékét borította aszfalt. A többi részen, afalusi házak soraincsak taposott járda volt, amely esős időben sártengerré változott. Csak parasztcsizmával lehetett I
