A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
2 lehemje? Bizonyára itt is van egy számláló iroda. A benne dolgozó pár tisztviselő nyilván szidja a rossz sorsot, amely ide vetette őket, távol a civilizált világtól, egy gyanús és érthetetlen nép közé, a sivatag szélére. Kelletlenül dolgoznak; föltehetőleg többet isznak és kockáznak, mint amennyit "összeírnak". Betlehem népével igazán nem lesz se több, se kevesebb a földkerekség népe. József pedig, mivel Dávid családjából származik, Dávid háza pedig Betlehemből, annak rendje és módja szerint eleget tesz a rendeletnek, fölkerekedik Názáretből és elmegy Betlehembe. Természetesen a feleségével, akinekmost már bármikor eljöhet az órája. Régi legendák és legendás ábrázolások szerint hármasban mennek; József, Mária, meg a szamaruk. Ennél a szamárnál nincs is sokkal több vagyonuk. Mária ül a szamáron, József vezeti. Szekérre, gya- loghintóra nem telik. Ut még nincs, csak afféle csapás a pusztán, illetve sivatagon keresztül. Említettük, hogy Palesztina még nem római tartomány; a rómaiak még nem építették meg országútjaikat, mint ahová csak eljutottak, mindenütt a világon. így aztán elég fáradságos útjuk lehetett Betlehemig. Ott a szállások zsúfolva; nem jut nekik hely, csak egy embernek, állatnak közösen szolgáló lakóbarlangfélében, ott húzzák meg magukat; onnét jár be nyilván József sort állni a számláló iroda elé. A római tisztviselők, ha már itt kell poshadniuk, bizonyára nem sietik el a dolgot. Lehet, hogy késő estig ott ácsorogtatják a kapu előtt a népet. Ha beesteledik, bámulhatják a csillagosodó eget, míg egy félrészeg katona nagy hangon haza nem zavarja őket, hogy majd holnap. Nyilván van, aki a többi csillag, az ismerősök közt észreveszi azt az ismeretlen nagyobbat. S már ahogy ilyenkor történni szokott, nyilván vita is kerekedik felőle; hogy valóban új-e, s valóban mozog-e, vagy csak a szemük csalja meg őket. Fáradt embert könnyen megejt mindenféle érzéki csalódás; ők meg mióta itt várakoznak már, nem csoda, ha fáradtak. Van bizonyára, aki dörmögve kíván egyet-mást a rómaiaknak. S van, aki megborzong, jelekről beszél, prófétáidról, jövendölésekről, idők beteltéről... Hogy József ott volt-e, amikor a gyermek megszületett, vagy sem; ezt nem tudjuk. Időtlen idők óta úgy látjuk, hogy a jászolnál áll, egy kicsit a háttérben, ahogy illik, régen elfogadva már mindazt, amit nem ért, valamicskét ügyetlenül, szerényen félrehúzódva, de mindig úgy, hogy kéznél legyen, ha szükség van rá. S ezen a képen nincs is mit változtatnunk. Este van, a Gyermek már a jászolban
