A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
2 kát. Imában töltötte az éjszakát, hogy esetleg megmeneküljön a rá váró végzettől, amit előre látott. De ha előre látta és el akarta kerülni, akkor miért nem hagyta el a Getszemáni kertet és miért nem keresett menedéket az éjszakai sötétség leple alatt? Ugyanez a helyzet elítéltetésénél is; a főpap előtt beszél, jóllehet a hallgatás megmenthette volna; Pilátus előtt pedig hallgat, holott ott csak védekeznie kellett volna néhány szóval! Többször is visszautasította, hogy a nép királlyá kikiáltsa. Most meg, amikor kezén-lábán megkötözve áll a római kormányzó előtt, nem utasítja vissza a királyi címet. Ennek csak egy magyarázata van; meg akar halni! Természetesen mi tudjuk, hogy ez még nem minden. Tudjuk, hogy nemcsak mint Ember játszotta el viselkedésével a halálbüntetéstől való megmenekülés esélyét, hanem mindenható isteni hatalmát sem érvényesítette, hogy megváltoztassa az eseményekfolyását. Az angyaloknak több mint tizenkét légiója állt rendelkezésére, hogy megvédjék őt, ha kívánja - mondta Péternek - 0 azonban nem veszi i- génybe segítségüket. Mily könnyen másféle folytatása lehetett volna a történetnek! Mily könnyen megeshetett volna, hogy Pilátus hallgat feleségére és nem tágított volna attól, hogy Barabbást feszíti fel! De nem! Isten Gondviselése szerint a mi megváltásunk érdekében mindennek úgy kellett történnie, amint történt. Istenmeg akart halni! KRISZTUS SZENVEDÉSÉNEK CÉLJA Tudjuk, hogy megváltásunkhoz nem volt szükség halálára. Földi életének bármelyik imája, felfohászkodása, életének bármelyik pillanata önmagában véve végtelen értékű volt s elégtételt adhatott volna velük a világ minden bűnéért, hiszen O Isten volt. Ha megfelelőbbnek tartotta volna, már a betlehemi jászolból visszatérhetett volna Atyjához. De O hallani sem akart erről. Teljes fokú elégtételt kívánt nyújtani. Nemcsak le akart szállni a földre, hanem harminchárom évig közöttünk kívánt élni. Nemcsak élni akart közöttünk, de dolgozni, éhezni, szomjazni is. Ezenfelül az üldöztetést, a halálra keresést is el akarta viselni. S nemcsak meghalni akart, de a leggyalázatosabb körülmények közt kívánt meghalni, a legfájdalmasabb testi gyötrelmek közepette. Az elégtétel nemcsak arányban volt a bűnnel, hanem túlcsordult a kegyelem. Emberré lett, hogy elégtételt nyújtson helyettünk s miután emberré lett, nem elégedett meg pusztán csak az elégtétel nyújtásával, hanem a legteljesebb mértékben akarta ezt tenni. Teljes fokú elégtételadás. .. mint Isten.
