A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
28 Csodaszép vasárnapi hajnalra virradt a főváros. Még az első reggeli vonat jelzése sem hangzott el és a kis kiránduló társaság már vidáman beszélgetett a Déli Vasút állomásánál. A főrendező magyarázott:- Félkilencre Fehérvárra érünk. Ott már vár minket a bérelt autóbusz. Tízre már a hegyek között uzsonnázunk. Egy meglepett leányhang közbeszólt:- De hiszen úgy beszéltük meg, hogy kilenckor Fehérváron misét hallgatunk és háromnegyed tízkor indul az autóbusz!- Nem lehetett megcsinálni! - vont vállat a fiatalember. - Nagyon későre nyúlt volna ki az egész és már az erős napsütésben kellett volna hegyet másznunk.- Akkor én nem megyek, - felelt a leány, majdnem sírásra görbült szájjal. A fiatalember nevetett.- Ugyan, Böske! Ne gyerekeskedjék. Egy mise nem a világ.- Egy misemulasztás is komoly dolog. A leánynak ez a megjegyzése még nagyobb derültséget váltott ki. Egymást érték a rossz viccek.- Ugyan? Tehát akkor ez egy pokoli kirándulás?- Ugyan Böske, nem mondaná meg, milyen fával fűtenek a pokolban, - kérdezte egy víg fiú. A leányt is kihozta sodrából ez a durva gúnyolódás.- Olyan tulkokkal, mint maga, - vágta vissza. De a fiatalemberek nevettek ezen is.- 0, akkor az ördög urak sokáig fognak még fázni, mert én fiatal vagyok és nem szándékozom még a túlvilágra menni.- Pedig esetleg még ma is odajuthat, - szólt újra a leány s azzal hátat fordított.- Hát csak menjenek. Én meg megyek haza. Most a barátnők is kérlelték: - Ugyan Bözsi, hisz ez egyszer nem baj.
