A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
29 Még Annus, a jóbarátnője is kérlelte: - Majd meggyónsz azután, ha éppen olyan érzékeny lelkiismeretű vagy! A barátnők kérése már majdnem megingatta Bözsit. 0, hiszen egy hónapja várja ezt a kirándulást. Erre spórolt, erre varratta a csinos kis ruhácskáját is. De nem. Mégsem. Isten parancsa az első.- Nem megyek veletek, ha nem hallgathatunk szentmisét, - felelt határozottan. Vera, egy fiús, csitri leány felkacagott:- Vénségünkre úgyis egész nap a templomban ülünk, akkor majd kipótoljuk ezt az egy misét! Böske komolyan nézett a kislányra:- Te, Vera, és ha véletlenül nem lennénk öregek? Ha nem lenne már alkalmunk sem kipótolni, sem meggyónni, ahogy Annus ajánlotta?- Ugyan, te halálmadár! - szólt durcásan Vera és elfordult tőle. A vonat jelzett. A főrendező odafordult:-Tessék, tessék sietni! Bözsike, hát negyerekeskedjék, hanem jöjjön szépen.- Nem!- Fél a pokoltól? - kérdezte gyorsan a fiú.- Igenis, félek.- Hát én nem félek. Rajta fiúk! Beszállni a vonatba! Végállomása pokol, - tette hozzá gúnyosan. Sietve szálltakbe és ketten maradtak lenn. Bözsi és Annus. Mikor a vonat indult, akkor vették észre a kirándulók, hogy Annus is lemaradt.- Annus, mi lelt, hát te sem jössz?- Megijedtem a végállomástól. Inkább megyek haza Bözsivel. Most már bosszankodó megjegyzések röpültek feléjük:- Ünneprontók! Szeszélyesek! Ilyenek a nők! A vonat eltűnt szemük elől. A két leány kedvetlenül nézett egymásra.- Hát vége a szép napnak, - sóhajtott Bözsi.- Es ráadásul mindenki haragszik ránk, - felelt Annus.- Inkább ők haragudjanak, mint az Isten.- Igazad van, - bólintott Annus. O volt az a leány, aki azt tanácsolta Bözsinek; "majd meggyónod". De az otromba viccekazután mégis felébresztették lelkiismeretét és igazat adott Böskének. E- szébe jutott a zárdában hallott intelem:- Sohasem tudhatod, megéred-e még a másnapot és lesz-e alkalmad még egyszer gyónni... Mind a két leánynak kedvetlenül és unalmasan telt el a vasár
