A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

I

mindenszentek

ÜNNEPÉN

azokra a névtelen mill iákra emlékezünk, akik az Isten akarta emberméltóság legnagyobb fokára, a krisztusi élet tel jességé^e eljutottak. A keresztény századok “kisembereit" tisztel jük ezen a napon, akikről semmi mást nem tudunk, csak a legfontosabbat, hogy életük nem volt hiábavaló, derekasan helytálltak az Isten és az emberiség szolgálatában. Közöttük vannak őseink, a történélem tiszteletre méltó hősei, akik győztek vagy el estek híres csatákban s azok a névtelenek is, akiket tömegsírokban temettek el. Közöttük vannak a mindennapok hősei, a munkásmii I iók, akiknek emléke sem diadal íveken ésemléktáb- Iákon nem olvasható, de munkájuk eredménye tovább él a fejlődő világ törekvéseiben, eredményeiben, mai emberek és jövendő századok boldogságában. Közöttük vannak egyszerű családunk tagjai,nagyapáink és nagyanyáink, akik a mi életünket készítették elő, akiknek jellemvonásai t örököl tűk, mozdul ataikat őrizzük szokásainkban, viselkedésünkben. Közöttük vannak kortársaink, barátaink és ismerőseink, a- kikkel sok kedves órát el töl főttünk, s hozzájuk ma is ifgy fordul hatunk, mint barátainkhoz, testvéreinkhez. Es vágyban, gondolatban közöttük vagyunk mi, hívő, mai emberek is/ mindenszentek ünnepén nyíltan megváltjuk és ünnepeljük legszentebb ambíciónkat, tervezett jövőnket, hogy egykor mi is a mindenszentek seregéhez tartozzunk.

A keresztény optimizmus ünnepe tehát ez a nap, néma halottaké, hanem az élőké, a mindörökre élni akaró hívő embereké.

H iába kerested fiad sírját a katona-temetőkben? Ne szomorkodjál, te gyászoló édesanyai A túlságos szomorúság bűn. A föld is, meg minden, ami rajta vant Istené. Tehát akárhol van is fiad sírja, mindig csak az Isten földjében piheni (Mi kólái, görög püspök.)