A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-10-01 / 10. szám

28

sége lassan ható méreggel ölette meg. Január 31-én éjjel 10 óra tájban "fíilhasítő kiáltással" hítta segítségül az akkor épp ott tartózkodó társát. Feldúlt arccal, pisztollyal a kezében állt az ablaknál* szeme a sötétbe meredt és rémüldözve kiáltotta: ... Nézze csak, ott jön az ellenség! - Társa megnyugtatta, aludni tért. Amikor hajnali három órakor újra felkereste, már halott volt.

Czimmermann 45 évet élt, kerek 8 évet töltött a zambézi misz- szióban. Társai segítségével négerei részére egy katekizmust, egy imakönyvet és egy evangéliumos könyvet szerkesztett. Érdekes, hogy szövegében elvétve magyar szavakat is találunk; olyan fogalmak jelzésére iktatta be ezeket, amelyekre hiányzott a megfelelő néger szó.

Menyhárt László szintén 1849-ben született a Heves-megyei Szarvas-pusztán. Agömbölyű fejű palóc gyerek a gimnáziumban első volt 61társaközt. Szent Alajos életének révén kapta hivatását a Jézus Társaságba. Újonc idejének leteltével öt évig volt intézeti felügyelő Kalocsán; ugyanott töltött még egy évet bölcseleti tanulmányai után. Ez idő alatt a két legalsó osztályban kedvenc tárgyát, a természetrajzot is tanította és sétanapokon mindenfelé gyűjtötte a vidék növényeit. Munkája eredményeképpen - egész fiatalon - könyvet írt e címmel: Kalocsa növénytenyészete. Ebben hat, új onnan felfedezett növénnyel lepte meg a tudós világot; ezek az ő neve alatt kerültek be a szakkönyvekbe. Már a teológián gondolt a missziókra, nyilván e- zért küldték elöljárói a teológia negyedik évére Angliába nyelvtanulásra. Egyelőre azonban más munkateret szántak neki. Negyedfélévig vezette a kalocsai konviktus nevelését, azután feltűnően fiatalon, 36 éves korában mint igazgató került a nagy intézet élére. Főleg előrelátó okossága és megfontoltsága képesítette erre a hivatalra. Mikor Czimmermann toborzó útján Kalocsán is megfordult, Menyhárt is mindjárt jelentkezett és meg is kapta az engedélyt Rómából az elutazásra. 1890. május végén indult Czimmermann csapatával alisz- szaboni kikötőből. Quelimane-ból írja, utalva a ráleselkedő veszélyekre: ... "Ezekkel már rég leszámoltunk. Amit az emberi okosság tanácsol, megtesszük, a többit a jó Istenre bízzuk, akinek nevében és akiért ezekbe a veszélyekbe megyünk... "

Amint Czimmermanntól a boromai állomást átvette, első dolga volt aztegészségesebb vidékre áthelyezni. Kőből és téglából védhető házat épített; körülötte hamarosan egész kis község épült föl. Czimmermann halála után a virágzó telepet társára bízta, maga azumboi telepet akarta tovább vezetni. Utódja azonban nem termett a rábízott feladatra; vezetése alatt nagyon lecsúszott a szép boromai állomás.