A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-10-01 / 10. szám

29

Elképzelhetjük Menyhárt atya fájdalmát, mikor a szomorú híreket hallotta. Időbe került, míg a vezető személy leváltásával a zavarok lecsillapodtak.

Menyhárt atya a zumboi telepet is egészségesebb vidékre tette át. Hogy függetlenítse a missziót a bizonytalan európai pénzsegélyektől, nagyszerű ültetvényeket létesített. A friss talajban kitűnően termett minden, amire szükség volt; gabona, banán, citrom, narancs, mangó, dinnye, stb. Az iskolát 80-90 fiú látogatta, jórészt környékbeli törzsfők gyermekei. Nagyobb fiúk műhelyekben tanultak mesterséget. A nevelő intézetekben legalább 300 növendék volt; ezeket kevés kivétellel a rabszolgaságból váltotta ki. De a munkaerő még mindig kevés volt. Megelőzve a kort, Menyhárt felvetette az eszmét, hogy világiak vállalhatnának ott missziós munkát pár évre.

1897-ben az atya a legnagyobb hőségben is buzgón járta a vidéket; látogatta az iskolákat és oktatta a híveket. Egyik nagyobb útjáról tért éppen haza, amikor teljes erővel támadt rá a régi ellenség, a láz. 'Örömest szenvednék még többet, több forróságot, fáradságot, éhséget, ha csak még többet tehetnék híveinkért", - írta ezekben a napokban. Három hét múlva megölte a láz, a torokgyulladás és a szívbaj közős romboló munkája, 1897. november 16-án halt meg 48 éves korában. Nem egész hét évig dolgozott a zambézi misszióban.

Menyhárt atya rengeteg gondja közt sem feledkezett meg a természetrajzról. Útközben, mintegy szórakozásképpen, gyűjtötte a növényeket, magvakat és elküldte azokat különféle európai múzeumoknak. Egy kis meteorológiai állomást is létesített; adatait elküldte a kalocsai csillagvizsgáló intézetnek, mely azt feldolgozva kiadta. 0 és Czimmermann atya értékes néprajzi gyűjteménnyel gazdagította a kalocsai és a kalksburgi jezsuita gimnáziumok szertárait.

A két, különböző jellemű hithirdető életútja igen korán a zumboi sírba vezetett, dehősiességükpéldája túllépte a tér és idő szűk korlátáit.

AZ ŐSEGYHÁZ HITE..

A háromszeméi yű egy Istenben való hit és a föl támadásba vetettbiz- tos remény gyönyörűen kifejezésre jut egy sírfel iraton, amely a 2. század végéről való és amelyet egy keresztény leány nyilvánvalóan önmaga szerkesztett meg sírja számára.- Itt nyugszik,a békeál mában Agel perga.Krisztusnak egy szolgálója, aki 18 évet élt. Hiszek az Atya-Istenben, hiszek a Fiú-Istenben, hiszek a Szentiéi ek-lstenben. Hiszem, hogy az utol só napon fel fogok támadni.