A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-10-01 / 10. szám

12

Kl AZ ŰR A

CSALÁDBAN?

(Két kisgyerek beszélget egymással. "Nálunk a mama az úr a családban" - mondja a kisleány. - "Nálatok ki az úr?"- kérdi a kisfiútól. - "A mi családunkban Isten az Úr!" -válaszolja a fiúcska.)

Nemrég a vasúti étkezőkocsiban egy négyszemélyes asztalhoz ültem. Amásik három hely már foglalt volt, s mint később kiderült, az asztalnál ülők nem ismerték egymást. Szótlanul, komoran, nyomott hangulatban ültek ott. Miveién nem szeretek ilyen légkörben enni, beszélgetni kezdtem velük. Hamarosan élénk beszélgetés folyt közöttünk, főképpen vallásos kérdésekről.

Ebéd után egyikük odaszólt nekem: - Volna egy-két percnyi ideje számomra? Szeretnék beszélni Önnel.- Természetesen, válaszoltam, menjünk át a társalgó kocsiba.

Az Ür úgy látszik módot akart adni erre a beszélgetésre, mert

jóllehet a kocsi zsúfolt volt, mégis találtunk két helyet, mégpedig egymás mellett. Társam azzal kezdte, mikor gyermekkorában elhagyta a családi otthont, atyja meghagyta neki, valahányszor vonaton utazik, ne múljékel tíz percnél több idő mielőtt a legközelebbi utastársával beszélgetni ne kezdene saját vallásos életéről.- Első utamon, - kezdte beszámolóját - egy tagbaszakadt férfi mellett ültem. Órámon figyeltem az idő múlását és tíz perc múlva, halálra váltan a félelemtől, kitört belőlem a kérdés: - Uram, rendben a lelke? - Elképzelheti a durva választ, amit kaptam. A következő húsz évben soha senkinek sem említettem a vallást. .. És ma, Ön találkozott három olyan emberrel, akik sohasem ismerték egymást, és mégis néhány percen belül mindnyájan természetesen és érdeklődéssel beszéltünk a vallásról. Mi az Ön módszere?

Ensohasem gondoltam az én "módszeremre", kivéve hogy igyekeztem Istent helyezni életem középpontjába. Tizenhét éven keresztül acélmunkás voltam, testi munkát végezve. A pénzügyi válság ide