A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-10-01 / 10. szám

10

kodott mély török-üléséből. Majd szétnézett és egy háromlábé fejőszéket talált s arra telepítette magas vendégét. Jól esett neki, hogy papjuk ilyen közönséges munkájuk közben is megtisztelte őket. Újra megjött a hangulat.- Héj, Pista ócsd el azt a cigarettát, mert különben megétetem veled, - kiált a házigazda egy legényre. - Még rámgyújtják a pajtát, - bosszankodik.- Hát senki se szőtt, - védekezik a legény.- Tán majd kiírjuk neked, mint a vonaton; Tilos a dohányzás,mi?- Lehetne magadtól is annyi eszed, hogy ilyen helyen veszélyes a tűzzel játszani, - korholja Komióné is.

De hamar elfelejtik az incidenst. Egyszerre csak elkiáltja magát egy leány: Piros cső!- Erre innyakell, - s körbe jár a nagy füles agyagkorsó. A férfiak, mind ki-ki nagyot húz belőle s tovább adja. Néha egy-egy huncut kiáltás: - Héj, ki ne igya mindet, másnak is kell... !

Ebből a lőcsfalvi pap arra következtetett, hogy bizonyára nem falmelléki van benne, hanem igazi borocska.- Hát ez meg miféle szokás? - érdeklődik a pap.- Nem tudja a főúr? - szól egy öreg fogatlan, a Túlik bácsi.- Nem én, most látom először.- Hátmint teccik látni, néha-néha piros csű is akad a többi közt. Piros szemű kukorica. Ha a fosztás közben ilyet találunk, arra iny- nya kell. így monggya a szokás, mer’ a vigasságot jelent.- De monggya el kend a meséjét is, - szól oda a házigazda.- Hát a meséje így vóna, - kezdi az öreg Túlik, bár a fogak hiánya miatt beszéde kicsit motyogós. - Vótt eccer egy királ, annak meg egy gyönyörűséges szép jánya. Oszt a király nagyon vén vótt mán, gondótta, mán nem sokáig húzi, oszt a jánya még nem ment férjhe’. Ászt mongya hát a jányának egy szép napon;- Jányom, nem tudok nyugodtan meghónni, ha téged magadba kell hogy haggyalak, azér’ válassz magadnak a vitézek közül férjet.

Azt mongya erre a jánya; - Tuggya, kend, felséges Apám, hogy vön sok mibe vállogatni, de nekem egy se teccik.- Tudod mit, jányom, - szól a királ, én összeírom a java vitézeket a birodalomban, oszt sorsot vetünk, oszt akire a sors hozza, az legyen a te hites urad!- Tuggya kend, felséges Apám, hogy nekem az egész birodalom vitézeibül egyetlenegy se teccik, de ha ez a felséges akarattya, én azé leszek, akire a sors esik. Nyüzsgött mán sok deli vitéz a palo-