A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-10-01 / 10. szám

P. Szeder Mi hál y, S.J.

9

KUKORICAFOSZTÓ

(A lőcsfalvi pap naplóidból.)

Borús, esős, lucskos őszi idő járta. Úgy látszik az ilyen idő a beteg öregeket is jobban megviseli. Ránehezedik a kedélyükre az e- gyedülvalőságban és nyűgösek, nyugtalanok lesznek. Némelyikük e- rősen küzd az elmúlás zord gondolatával és elkél náluk egy kis vigasztalás. Ilyen gondolat vezette a lőcsfalvi papot is néhány öreg betegéhez. Már sötétedni kezdett erősen. Bizony ilyenkor már érezni, hogy rövidebbek a napok. Ahogy a Komlóék háza előtt haladt, illetve taposta a sarat, hallja ám, hogy az udvar felől nagy a vigasság. Legények, lányok visonganak. Néha egy-egy öreg morgó hang vegyül bele.- Ahá, - eszmélkedett a pap, - úgy látszik Komlóéknál kukori- cafosztás van. Talán benéznék egy csöppecskét. Ilyenkor sok nép van együtt és megtudhat az ember egyet-mást.

A hang a pajta felől jött, hát arrafelé vette útját, úgyis ott van ilyenkor az egész háznép is. Tényleg ott is találta őket. Nagy halom kukorica körül ültek a legények, lányok, gyerkőcök, öregek. Folyta terefere, lárma, kacagás, visongatás. Suhogott a kukorica-héj, koppant á lefosztott cső a kupacon. A fényességet egy szögre akasztott viharlámpa szolgálta. Óriásivá nőtt árnyékok mozogtak a háttérben, még a kis Komló gyerek feje is olyan naggyá nőtt benne, mint egy bécsi tök. Nem is vették észre a papot, ahogy megállt és nézelődött a pajta kapu homályában, ügy látszik a kutyák is elfelejtették megugatni. Csak mikor rájuk recsegtette a köszönést, fordultak a fejek a kapu felé. - Itt a plébános úr, - szaladt ki valaki száján. Csend lett egyszerre, mintha bizony valami illetlenségen kapta volna rajta őket.- No csak tovább, mint eddig, - mintha itt sem volnék, - biztatja őket a lőcsfalvi pap. - Erre jártam s hallottam a vigasságot, gondoltam benézek egy kicsit.- Jól tette a főúr, - szól Komló Pál, a házigazda és feltápász-