A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-10-01 / 10. szám
8 meggyógyult, megáll. A többi kilenc alighanem ösztönösen lassít. Újra a döntés perce ez, a másodiké; és mind a tízen döntenek. Egy visszafordul, a szamaritánus. A többi kilenc megy tovább. Az az egy leborul és hálát ad. Hogy "hol a többi kilenc?" A töb- bikilencmár kilépett a határvidékről. Folt, fekély, még csak szeplő se látszik rajtuk. Minden lépéssel nő bennük az egészség öntudata. Mire a papok elé érnek, már el is felejtették, hogy betegek voltak és hogy meggyógyították őket, mert gyógyításra szorultak. Itt vagyunk, nézzétek ruganyos bőrünket, dagadó izmainkat. Ha kell, súlyokat emelünk; ha kell, dárdákat hajítunk. Es ha kell, hadba vonulunk a szamaritánusok ellen. Adjátok ki hát a bizonyítványunkat és hozzá azt az első helyet, ami az egészségünkért megillet. Különben is, mire való a Mester és tudománya, ha nem arra, hogy választott népe fiait szolgálja? Ezért többé szó se essék köztünk arról a jöttment tizedikről. Pedig az a tizedik volt az egyetlen, aki valóban meggyógyult. Mert volt hite visszatérni és mert tudja, hogy a gyógyulás nem jár neki, hanem ajándék. Úgy adott hálát érte, mint ingyen ajándékért; azért kapta úgy, mintha járandósága lenne. INNEN-ONNAN A (ordítás szépségei Üjguineában egyszer egy pápua néger azt kérdezte a misszionáriustól: Ugye te láttad Jézust? — Nem, én nem láttam — felelte az. — De az apád látta őt? — Nem, az sem látta és a nagyapám sem látta. A pápua fejcsóválva továbbment. Ez a misszionárius mindig Jézusról beszél és még soha nem látta őt. De még az apja és a nagyapja sem! Ezt nem tudta megérteni. Másnap és azután is mindig ezzel a kérdéssel jött elő. Egyszer azután rájött a titokra. Ragyogó szemekkel mondta: — Most már értem. Amikor te Jézusról beszélsz, nem láttad őt szemeiddel, de a szíveddel láttad őt! A misszionárius felujjongott: Megvan a régen keresett szó! Nem talált eddig megfelelő kifejezést a hitre. Ezután tudták a pápuák: Jézusban hinni annyit jelent, mint őt a szívünkkel látni. Tűzpróba Gusztáv már fiatal korában kiállta a tűz- próbát. Tanuló volt egy autószerelő műhelyben. Hétfőn reggel a segédek és tanulók sorra dicsekedtek piszkos viselt dolgaikkal, vasárnapi élményeikkel. — Te hol voltál tegnap? — szegezték a kérdést Gusztávnak. — Bibliaórán — mondta a kérdezett bátran. Általános gúnykacaj, durva tréfák, szitkok özöne között Gusztáv nem fél, nem riad vissza. — Mi szépet tanultál ott? Gusztáv válaszol. — Jézus szavát: íme én küldelek titeket mint bárányokat a farkasok közé. Egyszerre csend támad. Elment a kedvük a csúfolódástól. Később megkérdeztem Gusztávtól: — Mit gondoltál, amikor így kereszttűzbe vettek? Az arca ragyogott. — Azt gondoltam, az egész műhelyt meg akarom hódítani Jézusnak! Meg is tette. Ma egy sem káromkodik. Durva szót sem lehet hallani a műhelyben. Hát ez történik, amikor egy bárány a farkasok közé kerül.
