A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

I

*P. Baják Mihály, S.J.

A Ml NAGYJAINK

PETAR BARBARIC

1874-1897

"Korán fejezte be pál yafufását, de ez fölért sok évekével”.(Bölcs.4,13. j

36

Hazája a kopár hegyekkel, erdőkkel borított, termékeny völgyekkel átszelt Hercegovina volt. Szüleinek háza Klobuk nevű keresztény kisközség szélén állt, nem messze a dalmát határtól. Születése után még négy évig török főhatóság alatt élt Péter polgártársaival együtt, akik részben katolikusok, részben mohamedánok és görög keletiek voltak. A hittanban első oktatója természetesen az édesanyja volt, aki érdekesen és szemléletesen tudta azt kicsinyeinek előadni. Az atya hivatalánál fogva sokszor távolt volt; ilyenkor az anya erélyes kézzel kormányozta a családot. Elkényeztetésről szó sem lehetett. Ha megdorgálta az egyik vagy másik gyereket, megkívánta, hogy a kis bűnös az ő arcába nézzen; ha pedig megérdemelte a verést, oda kellett hoznia a pálcát és a fájdalmas műtét után meg is kellett azt csókolnia. Itt-ott bizony Péter is kikapott.

A török uralom alatt a keresztényeknek alig volt módjukban iskolába járni; a megszállás után sem lehetett egyszerre mindenfelé népiskolát nyitni. Péter az írás és olvasás tudományát otthon tanulta. 1886-bannem messze Klobuktól megnyílt egy népiskola; Péter az elsők közt iratkozott be. Öröme igen nagy volt, mert nagyon szeretett tanulni. Télen-nyáron szívesen tette meg a kb. másfél órás utat oda és vissza. Nemcsak otthon, hanem ha lehetett, útközben is tanult, de aztán meg is látszott az eredmény! Tanítója azt mondta, hogy o- lyan derék, szorgalmas, értelmes tanítványa, mint Péter, mégnem volt. Egyszer télennagy hóvihar dühöngött a vidéken. Egy iskolásnak sem jutott eszébe kimozdulni a meleg szobából; Péter azonban nekivágott az útnak és dacolt a viharral, mint valami eszkimó. Egyedül volt az iskolában; tanítója érdemesnek tartotta vele egyedül is foglalkozni.