A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
37 Péter szeretett volna tovább tanulni, de ez akkor csak úgy lett volna lehetséges, ha belép a ferences jelöltek közé, amihez pedig nem volt kedve. így hát egy ideig atyja kecskéit kellett őriznie. Ez kedvére is volt. Pásztorbottal a kezében, pásztortáskával az oldalán lépegetett a nyáj után; a táskában volt a napi élelem, a szentolvasó, meg egy könyv. Először elmondta a rózsafüzért, aztán szórakozott a többi pásztorfiúval. Miután kinőtt ebből a mesterségből, szülei boltosinasnak adták az egyik ismerősükhöz, aki anyja szülőfalujában lakott. Péter nem nagyon lelkesedett ezért a hivatásért, de kötelességét mindig pontosan, hűen és ügyesen teljesítette. Főnöke nagyon megszerette és mivel gyermeke nem volt, fiává és örökösévé akarta fogadni. Egy szép napon beállított hozzá kedves volt tanítója és azt kérdezte tőle; nem szeretne-e világi pap lenni. Péter nem tudta, mi a világi pap; ő eddig csak szakállas-bajuszos ferencrendi papokat ismert. A tanító elmagyarázta neki, mi a hivatása és teendője a világi papnak; Péter lelkesen hallgatta a szép szavakat, el is határozta, hogy ilyen pap lesz. Persze előbb el kellett végeznie a gimnáziumot; erre csak egy út állt nyitva előtte; belépni a boszniai Travnikban megnyilt kisszemináriumba. A község plébánosa fölkarolta Péter ügyét és lépéseket tett a fölvétel érdekében. De nehézség volt az orvosi bizonyítvánnyal, melyet az intézet megkívánt. Tanítója pártját fogta; két év alatt négy osztályt végzett; ez megerőltette, de a rendezett intézeti életmód majd rendbe hozza. Az orvos is hozzájárult. A monarchia csapatainak bevonulása után Boszniábanhamárosán megszervezték az egyházkormányzatot. Stadler sarajevói érseknek első gondja volt Bosznia középpontjában, Travnikban egy kisszemi- náriumot alapítani gimnáziummal együtt. Ide iparkodott Péter is. Mivel akkor vonat erre még nem volt, lóháton tette meg a három napos utat atyja kíséretében. Az intézetben szeretettel fogadták a két utast. Péter egy-kettőre megszokta az új életet. Eddig is lelkiismeretes, komoly, szorgalmas fiú volt, már 15 éves. Jó tulajdonságaival itt is meghódította a szíveket; szerény, engedelmes, kötelesség- tudó volt kezdettől fogva. Felügyelője azt mondta róla, hogy senki sem tartotta meg jobban az előírt hallgatást, mint Péter. Egyszer mégis rajtakapta, hogy egy-két szót szólt a hallgatás idején. Szigorúan kérdőre vonta, követelte a feleletet. Végre Péter megszólalt; - bocsánat, nem tudtam, hogy nem szabad felelni, ha kérdeznek. Péter négy-öt évvel idősebb volt, mint osztálytársainak legtöbbje, így érettebb fejjel és több erővel láthatott neki a tanulásnak. Kétségtelen, hogy tehetséges fiú volt, amihez még nagy szorgalma is T
