A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
30 Amennyország az egészen más világrend. Nem anyagi világ, hanem szellemi világ, az Isten birodalma. - A szentírás szavainak megértéséhez ugyanis nem elég a mai nyelvek ismerete. Ne feledjük, hogy a szentírást két-háromezer évvel ezelőtt élt emberek nyelvén írták, akik sokszor másként gondolkodtak, mint mi, másként beszéltek, másként fejezték ki gondolataikat, mint mi. Ezek a szavak, mint mennybe menni, Isten jobbján ülni, számukra egészen mást és sokkal többet jelentettek, mint a mi számunkra. A mennybemenetel nem egy csodálatos utazást jelent, ahogy azt a mai ember elképzeli. Jézus sokat beszélt tanítványainak a mennyek országáról, azt is mondhatnánk, hogy szinte csak arról beszélt nekik. Sőtapostolainakmegbízatást adott, hogy hirdessék ennek az országnak létezését minden embernek. Jézus azonban sohasem mondta, hogy aki a mennyországba akar jutni, annak a csillagok világába kell törekednie, valamiféle űrrakétát építenie és bonyolult műszerekkel kellene magátfelszerelnie. - Ez mind lehet jó és hasznos a földi élet szempontjából. Mindezzel azonban még csak ennek a világnak keretében maradunk, de nem jutunk el az Isten országába, a mennyországba. A mennyországot csak egy módszerrel lehet felfedezni, megismerni, csak egy feltétellel lehet oda bejutni; ha szeretjük Istent és embertársainkat. Ezért, amikor arról beszélt Jézus, hogy kiket enged be a mennyek országába, csak egy feltételt említett; - Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Éheztem ugyanis és ennem adtatok. Szomjaztam és innom adtatok. Vándor voltam és befogadtatok. Mezítelen és fölruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és fölkerestetek. .. Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek... (Máté 25, 34-40). A mennyország tehát az apostolok számára egy láthatatlan világrendet jelentett, az Isten országát, a szeretet birodalmát. A mennybemenetel alatt azt értették, hogy az a Jézus, aki itt a földön velük élt, dolgozott, szenvedett és meghalt, föltámadása után az ő megdicsőült emberi testével bevonult a Mennyei Atya birodalmába. Ezért, amikor föltámadása után utoljára jelent meg Jézus tanítványainak és búcsút vett tőlük, és többé már nem látták Őt, azt mondták, hogy felhő takarta el Őt szemük elől. A felhő az Isten jelenlétét hirdette az ószövetségi szentír ás nyelvén, amikor a zsidók a pusztában vándoroltak. Az apostolok számára azt tanította, hogy Jézus visszatért az isteni dicsőségébe, és ezért foglal helyet az Isten jobbján.
