A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
31 2. Valakinek a jobbjára ülni az ókori emberek nyelvén azt jelentette, hogy az illető részesedik annak hatalmából és dicsőségéből, akinek a jobbján ül. Például a 110. zsoltárban ezt énekelték; - Mondá azúr az én Uramnak; j óbb om felől foglalj helyet, míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet... Azt akarták ezzel kifejezni, hogy a király Isten után a legfőbb úr lett a nép felett, Isten nevében, Isten segítségével, Isten megbízásából kormányzott. Mivel az ószövetségi királyok nem feleltek meg isteni hivatásuknak, azért a nép legjobbjai várták az igazi messiás királyt,, aki méltóképpen fogja betölteni Isten jobbján az uralkodó szerepet. Jézus ezt a zsoltárt magára alkalmazta, amikor megkérdezte a farizeusokat; - Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia? - Dávidé, felelték... Ő tovább kérdezte: Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára Urának Őt, hiszen így szólt; Mondá az Úr az én Uramnak, jobbom felől foglalj helyet... (Máté 22,41-44). Amikor pedig a főtanács elé állították Jézust és azt kérdezték tőle: - Te vagy-e az Isten fia? Jézus így felelt: - Én vagyok. Látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján... (Máté 26,64). Pünkösd napján pedig Péter apostol az első beszédében ezt hirdette: - A názáreti Jézust, akit ti keresztre feszítettetek és meggyilkoltatok... feltámasztotta az Isten... fölszállt az Isten jobbjára... (Ap. Csel. 2, 22-36). Ez az első apostoli hitvallás, amely először vallotta meg, hogy Jézus a mennybe ment és ott ül az Isten jobbján, vagyis résztvesz a Mennyei Atya hatalmában és dicsőségében, kiterjeszti uralmát minden népre és nemzetre és megalázza minden ellenségét. Ezt az apostoli hitvallást valljuk mi is. Hisszük, hogy Jézus ott ül az Atyának jobbján, azaz résztvesz most is, ma is a világ kormányzásában. Mint az egyháznak a feje, tevékeny részt vesz Isten népének megmentésében és megszentelésében. Az egyházban tanít minket a szeretet törvényére, és a szentségek által árasztja ki szívünkbe a szeretet kegyelmét. Mivel a mi tekintetünk az események felszínét nézi, és a történelem külsőmunkáival vagyunk elfoglalva, nem vesszük észre, hogy a történelem mélyén az emberi lelkekben játszódnak le a legfontosabb jelenetek. Minket a gazdasági, társadalmi, politikai vagy kulturális élet eseményei jobban érdekelnek, az emberek tetteire jobban figyelünk, mint Isten tetteire, pedig Ő a lelkek mélyén az örök életet munkálja, mely a szeretetre épül. Mi felületes emberek azt gondoljuk sokszor, hogy semmi sem történt Jézus feltámadása és mennybemenetele óta, mert a földön még mindig folynak a keserűség
