A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

P. Király István, S.J.

29

„Hasonlók leszünk

2\o zz Eli”

Valahányszor elmondjuk a Hiszekegyet anélkül, hogy észre vennénk átlépünk a múltból a jelenbe és a jelenből a jövőbe. Amikor azt mondjuk: - Hiszek Jézus Krisztusban, aki fölment a mennyekbe, akkora múltbanézünk és Jézus földi életének utolsó eseményére emlékezünk. Amikor azt valljuk; - Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat..., akkor a jövőbe tekintünk, kifejezzük reményünket egy hittitok beteljesedésében. A múlt és jövő titkai Közt csak egy titok van, amelynek mi is kortársai vagyunk; ... hisszük, hogy Jézus ott ül a mindenható Atya Istennek jobbja felől...

Manapság sok fülnek rosszul hangzik ez a hitvallás; Hogyan lehet a huszadik században, a technika csodáinak korában ilyent mondani, hogy valaki fölmegy a mennybe és ott ül? Emberi módon úgy képzelik el egyesek, mintha Jézus elszállt volna a földről a csillagok világába és most ott foglalna helyet valahol a Mennyei Atya trónusa mellett a jobboldalon, ahogy azt a festők szokták ábrázolni. Ezt az elképzelésüket még a szentírás szavai is elősegítik, mert azt olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben, hogy Jézus fölemelkedett a földről az apostolok szeme láttára és felhő takarta el őt szemük elől. (Ap. Cseh 1,9). Mintha a felhők fölé, a felhőkön túl szállt volna.

j Azt még csak megérti az ember, az űrrakéták korában, hogy valaki fölemelkedik a földről és elszáll a világűrbe. De mit jelentenek ezek a szavak, hogy Jézus a mennybe ment, és ott ül az Isten jobbján? Mi az a menny? Hol van? A fejünk felett vagy a lábunk alatt? Vagy valahol a világűrben, vagy azon is túl? - kérdezik egyesek gúnyolódva. Mások pedig büszkén hirdetik, hogy az űrrakéták értelmes műszerei csak egy dolgot nem tudtak észlelni; semmiféle jelét sem vették észre az Istennek és az O égi seregének.

Ne csodálkozzunk ezen. Már kétezer évvel ezelőtt megírta Jézus egyik tanúja, Szent Pál, hogy rrszem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogja, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Ot" (I Kor. 2, 9). A mennyországot tehát nem térben és időben, nem mérőeszközökkel vagy emberi észleléssel, értelemmel kell keresni.