A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
41 nak a szolgálatába állítja. Lovagi öltözékét elajándékozza, fegyvereit egy Mária-oltár elé teszi le és remeteségbe vonul. Vezeklő életet él, böjtöl, életgyónásra készül, egyedüli olvasmánya az evangélium. Töprengéseit, elmélkedéseit, följegyezgeti, keresi lelkének erővonalait, kezdi felfedezni, hogy valami nagyra van hivatása, de kételkedni is kezd abban, hogy fölfedezése több volna, mint merő föllángolás. A szentföldet szeretné fölszabadítani a Félhold uraim a alól, vagy bármit, de nagyot tenni az Istenért és az ő országának a terjedéséért. Okos gyóntatói visszatartják mind az elhamarkodott lépésektől, mind a légvárakat építő képzelet illúzióitól. Lelkesedéséhez józan mérlegelés társul és az Isten országa érdekében egy nagyon egyszerű dologra vállalkozik, Tanulni kezd. A 30-on túllevő férfi a 10 éves gyerekek között tanulja a latin grammatikát. 12 év után a párizsi egyetemen találjuk. Itt is az öreg diákok közé tartozik, de figyelmét nem köti le mindenestül a teológia. Terve már nagyon is alakul, egy egészen új vállalkozáshoz társakat keres. Szerzetesrendet akar alapítani, de egészenúj feladatokkal, életstílussal és keretekkel. Az erősenle- süllyedt egyházi életet látva, az egyéni életszentséggel, a tudományos és apostolibuzgóság eszközeivel, a kor igényeinek megfelelően, minden irányban megakarja reformálni, föl akarja lendíteni azéletet. A párizsi egyetem hallgatói közül választja ki azokat, akiket alkalmasaknak lát mind arra, hogy egyénileg minőségi keresztények legyenek, mind arra, hogy kellő fizikai-szellemi adottságok birtokában eredményesen apostolkodjanak. 1534-benPárizsban a Montmartre egyik kápolnájában hetedmagával fogadalmat tesz a szerzetesi és a- postoli életre. Az egyház nagy nyomorát látva olyan szerzetescsaládot akart alapítani, amely rendkívül mozgékonyán, a hagyományok és szokások ballasztja nélkül, tud hozzáfogni a nagy feladathoz. Ezért eleve kizárja a régi rendeket jellemző helyhezkötöttséget, kizárja a közös zsolozsmát, amonachális rendekre jellemző szokásokat, még a kötelező penitenciákat is. Olyan válogatott csapatot akar, amelynek tagjait nem a külső előírások, hanem a szeretet belső törvénye tart meg mind a minőségi keresztény élet, mind az apostoli munka útján. Megkellreformálni az egyházat, hirdeti a közhangulat, föl kell emelni a lelkiséget, látja Loyolai Ignác is és reformvállalkozását avval kezdi, hogy kis csoportját és minden tervét a szentszék szolgálatára fölajánlja. Rendelkezzék a kicsinyke csapattal a pápa úgy, amint jónak látja. III. Pál a régi szkémákkal szakító új alapítást szívesen fogadja és 1540. szeptember 27-énmintJézustársaságát jóvá is hagyja. Az alapító Ignácot az első társak egyhangúlag legfőbb elöljárójuknak választják meg. íme, már törvényesen létezik a jezsuita rend, de alkotmányát még megkell szövegezni. Ez is elkészül éspedig olyan jól,
