A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
42 hogy később a bíborosállamférfi Richelieu a legcsodálatosabb szervezeti remekműnek nevezheti. Amikor Ignác 1556-ban meghalt, alapításának már 1000 tagja van; ünnepélyes fogadalmat tett páterek, akik külön kötelezik magukat a szentszék közvetlen szolgálatára; segédlelkészek, akik csak egyszerű fogadalommal fűzték magukat a Társasághoz, de annak minden apostoli munkáját segítették és segítő-testvérek, akik a templomok gondozására, a ház körüli munkákra vállalkoztak és így mozdították elő az új rend apostoli tevékenységét. Száz évvel az első jóváhagyás után a jezsuita rendnek már 15 e- zer tagja volt. Újabb száz esztendő alatt annyira kifejlődött, hogy 39 rendtartományában 24 professzusháza, 649 kollégiuma, 176 szemináriuma és konviktusa, 335 rezidenciája, 273 missziós kerülete volt és összesen közel 23 ezer tagjaközül 11 ezer mint pap apostolkodott. Európában a rend tagjai részint mint közép- és főiskolai tanárok, részint mint irodalmárok, természettudósok, hitszónokok, gyóntatok, lelkigyakorlatokat, népmissziókat vezető papok dolgoztak, részint messzi országokban pogány népek között hirdették az evangéliumot. Negyedik ünnepélyes fogadalmuk alapján vállalták a missziós munkát és vetették meg nemcsak a katolikus hitnek, hanem a keresztény kultúrának az alapjait a nagyrészt csak felfedezett, de még ismeretlen Dél- és Kelet-Azsiában, valamint az Új Világ földjén. A- zsia apostola Xavéri Sz. Ferenc Ignác első társai közé tartozott, egy volt a hét közül. 1680-banközel 2000 jezsuita működött a spanyol és portugál gyarmatokon, harcolt az alkirályokkal, tábornokokkal, megyefőnökökkel az indián falvak békéjéért. A Jézustársaság vértanúinak nagy részét missziós munkájának köszönheti. Indiában, Japánban, Dél-Ameriká- ban öntözte a jezsuita hithirdetők vére a földet és készítette elő a dús aratást. X Amint nő a rend munkaterülete, amint egyre több siker koronázta vállalkozásait, úgy szaporodtak ellenségei is uralkodók, udvarok, főiskolák, intézmények és egyháziak körében. A 18. század felvilágosult hitetlensége éppúgy első számú ellenségét látta a Jézustársaságban, mint a Bourbon udvarok cselszövői és bűnös viszonyukért megrótt királyi metreszek. Ekkor születtek az ateista propagandában ma is hangoztatott rágalmak arról, hogy a rend mérhetetlen vagyonnak van a birtokában; hogy törtetésében gátlás nélkül hajlandók alkalmazni a legaljasabb eszközöket; hogy tagjai között államellenes összeesküvők nevelődnek és szervezkednek; hogy a rend egészét,
