A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
36 A Mária vidám arcú, kedélyes és boldog asszony. Négy gyermek anyja. Ötvenedik éve felé közeledik. Gyermekkora óta béna, nemsokára pedig látását is el fogja veszíteni. Betegségeit Isten legnagyobb ajándékának tartja. Eletet más hasonló betegek megsegítésére szenteli, hogy ők is felfedezzék azt a boldogságot és megelégedettséget, ami őt eltölti. Mária tizennyolc hónapos volt,amikor apolió mindkét lábát megbénította. Szülei hősiesen vállalták a keresztet, s meg voltak győződve róla, hogy Istennek sajátos célja volt vele. A család mélyen vallásos volt és anyja gyakran elvitte a kisleányt szülővárosának templomába, amely Szent Annának volt szentelve. A gyermek mankókkal járva végezte iskoláit és sikeresen befejezte a középiskolát is. Vidám kacagása felkeltette egy fiú érdeklődését, s az udvarolni kezdett neki. Vilmos szerette a sportot és a táncot. De még ennél is nagyobb örömét találta abban, hogy Mária mellett üldögélt, vagy lassan haladt mellette, míg Mária mankóján bicegett. Néhány hónapos udvarlás után megkérte a kezét. Máriának lélegzete is elállt az örömtől. Vilmos megokolta döntését: - Unalmasak nekem azok a leányok, akiket csak a ruhák és a találkák érdekelnek. Sosem fogtam fel az Isten által teremtett világmindenség szépségét addig, míg veled e- gyütt nem néztük egyszer a felkelő holdat. Te szinte minden csillagot névről ismersz. Te oly szép és megértő vagy, ezt senki másban sem találtam. Ezért akarom megosztani veled az életet... Mária nagyon szerette Vilmost, de aggódni kezdett, talán hely
