A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
28 Giorgo 40 000 lírát visz el tőle; Giorgot nem ismerjük. A végén Oscar árulása sokkal felháborítóbb, mert ismerjük találkozásukat, barátságukat. Cabiria mindent átél a csalódástól egészen a kétségbeesésig. Milyen szerepet játszanak a közbeeső jelenetek? Az egész filmen végiglüktet a reménység-kiábrándulás-reménység váltakozása. Vegyük sorra a fontosabb epizódokat. - Giorgo hűtlensége; Cabiria boldog barátja mellett, majd - a vízbelökés után - a csalódottság érzése következik. Az utcalányok civakodásánál Cabiria egy bizonyos életörömet sugároz; majd összekülönbözik Matildával; a harmónia megtörik. A gazdag Alberto Lazzari lakásán újra reménykedik, de aztán - Lazzari barátnőjének megérkezése után - újra csak kiábrándulás következik. A Madonna szentélyéhez zarándokol; csaknem gyermeki bizalommal kéri Istent, hogy megváltoztathassa életét, de a ceremónia után - társnői előtt keserűen állapítja meg, hogy semmit sem változtak; mindannyian ugyanazok maradtak. Megmarad azonban a tisztaság nosztalgiája és valamiféle reménység. A szemfényvesztő illúzióba ringatja, majd jön az ébredés és a közönség gúnyja. A boldogság csak álom, elérhetetlen marad. Találkozása Oscárral. Lassú barátkozás. Cabiria kezdi remélni, hogy rátalált az igazi szerelemre és végre élettársat kap Oscárban. Bizalma, öröme egyre fokozódik, egyik találkától a másikig egész egyéniségén átsugárzik boldogsága, külsőleg is egyre csinosabb lesz. De az annyira óhajtott nagy szerelem nem következik be; Oscar visszaél bizalmával, nem szereti, csak a pénzét akarja. Cabiria az utolsó jelenetben a kétség- beesés szélére sodródik; de újra csak feláll, elindul, neki vág az ismeretlen jövőnek. Az erdőben vidáman hancurozó fiatalok között újra csak megszületik a szívében a reménység és könnyen áttetsző mosolya azt akarja mondani; mégiscsak érdemes élni! Mondottuk, hogy az egyes epizódokat csak Cabiria jelenléte kap- csoljaössze; az egymásutánkövetkező jelenetekkel Fellini mindenekelőtt az idő folyását akarja érzékeltetni. Az igazi történet Cabiria lelkében játszódik le. Ezt a belső történetet sokszor Cabiria arcáról olvassuk le. Az utolsó jelenet felejthetetlen mosolya a Péguy által megénekelt "reménység nővérkének" a szimbóluma. Fellini filmjeiben a csodák nem az égből jönnek, hanem az emberszívekben születnek. A csodálatos az, hogy minden csalódás és kétségbeesés ellenére újjászületik a reménység, és hogy az önzés és a kegyetlen materializmus világában is fel-felvillan a szeretet szikrája. Fellini filmjei nem annyira tematikájuk miatt nevezhetők katolikusoknak, mint inkább a művészi kifejezésmód miatt. A romlás világában is kinyílik az ártatlanság virága. A "Szoknyavadászok" kor
