A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
20 A tanítványok és uralkodók befolyása révén Buddha tanai két főirányra váltak szét, s ezen belül számos felekezet keletkezett. Az egyik irány a kevés választott útja (hynayana),a másik pedig a nagy tömegé (mahayana). Mivel területileg is hasonlóképpen oszlik meg, déli és északi buddhizmusnak is nevezik ezeket. Az északi, vagy tömegek számára való tanítást fogadták el Kínában, Japánban, Koreában, Vietnámban, Tibetben és Nepálban. A déli buddhizmus viszont Thailandban, Burmában, Ceylonban, Cambodiában, Laosban, Indonéziában és Indiában terjedt el. Ezt kis hajónak is nevezik, míg a másik a nagy hajó. A déli buddhizmust eredetileg csak a buddhista szerzetesek és szerzetesnők tették magukévá. Ez az irányzat hűséges maradt Buddha tanításához és hirdette a négy igazságot és a nyolc utat. Annyira ragaszkodtak azonban a betűhöz, és annyira a tanítás negatív oldalát hangsúlyozták ki és oly szigorúan az egyénnel törődtek csak, hogy emiatt eltértek Buddha szellemétől. A jelen élet túlságos hangsúlyozásával a jövő életet teljesen tagadták és tagadásuk kiterjedt az istenségre is. Nem hittek az imának Istennel való kapcsolatában sem, annak pusztán csak lélektani hatását látták, természetfeletti eredményt nem tulajdonítottak neki. Ez az irányzat felelős azért, hogy a buddhizmus sokak számára teljesen materialista, istentelen irányzatnak tűnik fel. Ezzel szemben a nagy tömegek számára vonzóvá tett északi buddhizmus elismeri a személyes Istent, vagy isteneket, helyet ad a társadalmi igazságosság és felebaráti szeretet gondolatának és a felsőbb hatalomnak való engedelmességet tanítja. Sőt a nép szemében maga Buddha isfőistenné vált. Buddha leghűségesebb követői pedig szintén Buddhákká válhatnak, de mivel ők továbbra is szolgálni kívánják az emberiséget, lemondanak erről, mert akkor többet nem testesülhetnének meg. Az isteni állapot helyett megelégszenek tehát az angyali dicsőséggel, s időnként újra megtestesülnek, hogy segíthessenek az emberiségen. Ezeketnevezik bodhisattváknak. Ezekhez a szent egyénekhez imádkoznak, mert közbenjárásukat nagyon hathatósnak tartják. Az északi buddhizmus a kizárólagos önmagával törődés helyett annak ellenkező végletére; a másokért teljesen feláldozó felebaráti szeretetre buzdítja híveit. Ezt annyira túlzásba viszik, hogy eszte- lenségre is képesek lelkesíteni őket. Az egyik ilyen buzdító történetben szerepel egy szerzetes, aki 40 000 évenkeresztül hűségesen megtartotta tisztasági fogadalmát, végül azonban szeretetből engedett egy csábító rosszéletű nőnek, jóllehet ezzel elvesztette összes addig A két irányzat
