A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
21 szerzett érdemeit és a poklot érdemelte ki. Egy másik történetben pedig egy herceg találkozik egy anyatigrissel, amely haldoklott az éhségtől, kicsinyeivel együtt. Mivel a vadállatok iránti szeretet is eszményképük, a herceg örömmel vette volna, ha a tigris felfalja őt, az azonban olyan gyenge volt, hogy erre is képtelennek bizonyult. Ekkor megsebezte saját magát, hogy kifolyó vérét az anyatigris felnyalhassa s végül annyira megerősödhessék, hogy felfalja őt. A szeretet ajánlásábanSzent Pálhoz hasonlóanmagasztalják, bár nem valószínű, hogy a keresztény szeretet fogalmat tették magukévá. Hirdetik azonban, hogy az igazán tökéleteseknek nincs semmiféle e- lőírásra sem szükségük, mert a szeretet mindent magában foglal. Ha egy ember, szenvedése által sokak szenvedését szüntetheti meg, akkor a részvétnek ösztönöznie kell őt a szenvedések vállalására. Egy szenvedélyünk legyen csak, mások javának kívánása. Mindaz, aki boldogtalan, azért az, mert csak saját boldogságát keresi. Akik viszont boldogok, azért boldogok, mert másokat igyekeznek boldogokká tenni. Saját jólétünket cserébe kell adnunk mások nyomorúságáért. Az igazi felebaráti szeretet cselekedetekben nyilatkozik meg. Pusztán szavak ismétlésével semmit sem teszünk, mint ahogy a betegen sem segítene, ha megelégednék az orvosságos könyv olvasásával. Ugyancsak eszményi tanításuk az alázatosságról. A kevélység megtörését a legalapvetőbb követelménynek tartják. - "Megalázó munkát végez valaki? Miért ő, és miért nem én? Ha a büszkeség tart visszaengem attól, hogy helyébe lépjek, legyőzöm büszkeségemet". Az önzetlenséget is hirdetik; - "Minden személyes élvezet, vagy jutalom reménye nélkül kell segítenünk a szükségben lévőket, mert mások boldogságát kívánjuk előmozdítani". Szert kell tennünk arra a felfogásra, hogy másokkal azonosítsuk magunkat és mások felfogását magunkévá tesszük. Törődjünk másokkal, mint magunkkal törődnénk. Gondoljunk saját hibáinkra, és mások jótulajdonságaira s akkor könnyű lesz az ő gondolkodásmódjukat magunkévá tennünk. A felebaráti szeretetnégy foka: nem ártunk másoknak; kedvesen szeretetteljesek vagyunk irántuk; ezt ajándékainkkal fejezzük ki; és végül a részvétben érjük el a szeretet tökéletes fokát. Könyveikben bőségesen tárgyalják mind a négy fokot, és a szerzeteseket, világiakat egyaránt buzdítják ezek gyakorlására. A részvét magában foglalja az éhezők etetését, a szomjazok megitatását, a didergők felruházását, a hőségtől szenvedők felüdí-
