A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-08-01 / 8. szám

12

P. Szeder Mihály, S.J.

iá iK@B*i©ia

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

Senki se higgye, hogy a lőcsfalvi pap holmi állatmesét akart megörökíteni, mikor erről a komor bikáról írt. Irt ő ugyan állatokról, mint például a puli kutyáról, görényekről, mókusokról, madarakról, nemcsak azért, mert ismerte és szerette az állatvilágot; és szerette ellesni életük sajátos titkait, hanem azért is, mert az állatok világa sokszor kiinduló pontul szolgált neki az emberek jellemzésére és rigolyáik megértésére. De ez a komor bika ténylegesen Valek Úr volt. így hívta a falu. No itt jár megint a "KomorBi- ka", - lehetett hallani, amikor Valek úr az egerszegi pénzügyőri szemlész, vagy magyarul "finánc" megjelent a faluban. Rendszerint havonként jött felülvizsgálni a forgalmi adót a szövetkezetben, dohányárudában, boltokban, kocsmákban... Rendkívülileg pedig akkor jelentkezett, amikor jó magyar szokás szerint egyik ember feljelentette a másikat, hogy csempészik, vagy illetéktelenül dohányt termel, vagy szűzdohányt (finánc-nem-látta) rejtegetett. Talánha vidámabb kedélyű ember lett volna, a falu nem is okozott volna neki annyi gondot, de mivel savanyú, komor, mogorva ember volt, amit a lőcsfalvi pap "pesszimista világszemléletnek" tulajdonított, sokszor küldtek olyan feljelentést, ami nem igaz, hogy hiábavaló nyomozással tréfálják meg a komor bikát.

Néha azonban a feljelentést tényleg valaki ellensége tette és igaz is volt, de Valekúr mégsem talált semmit, hiába nyomozott napokon át. Ilyenkormég komorabb lett és még azt is ígérte, hogy az illetőnek semmi baja sem lesz, csak árulja el, hogy hova dugta el a dohányt, mert az ilyenből sokat tanulhat egy finánc ember. Ilyen ígéretet tett Dévaj Mihály, számadó juhásznak is, akit feljelentettek. S tényleg nem is lett semmi baja, még a dohányt is megtarthatta. Dévaj Mihály bátyánk pedig a dohányt a kút gémjének a nehezékébe rejtette. Tudvalevő ugyanis, hogy a gémes kutaknál, hogy könnyebb