A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
I Földművelők miatyánkja Atyám vagylstenem, mindenem.. Nemcsak az enyém, hanem mindenemberé, egyszerűeké és bölcseké, gyarlóké és hősöké, boldogoké és boldogtalanoké. A Te kezedből jött ki minden; felettem a Nap, a Hold és a csillagok, a por és a sár alattam. Minden Tőled való; a négy évszak, az idő változása. Te szabtál törvényt a szélnek és esőnek, Te rendelted, hogy a fű zöld, a virág színes legyen. A Te törvényed, hogy az élőnek meg kell születnie, a Te parancsod, hogy növekedjék, végül sírba dőljön. Atyám vagy, tehát szeretlek, Atyám vagy, tehát szeretem érted az embert, a világot. Mi Atyánk... Ki vagy a mennyekben. Kiáltanak a vakok; a világ fiai; ... Hol van az Isten? Nem látjuk Őt!... A csillagokra nézek, végig tekintek rétemen és kertemen, mikor virágba borul. Megállók búzaföldem sarkán, vagy szőlőtőkéim között és kiáltok: ... Isten ott van mindenek mögött, mindenek fölött, mindenek mélyén és végén mindeneknek... Hallom muzsikáját a mennyek országának. A süketek és vakok aztkérdezik, hol a menny? 1 Nekem, ki együtt lélegzem minden létezővel, azt súgod Istenem, hogy nem közel, de nem is távol. De a- hol a múlandó véget ér, hiszem, hogy ott a menny, bár az én emberi mértékeim ott nem használhatók. Kívül vagy, túl vagy szemeim és füleim határán és ujjaimon... És mégis látnom kell alkotó kezed nyomát. Mert jeleket hagytál nekem a csillagokban, a porban, fákon és virágokon, hogy Reád figyelmeztessenek. Lelkem testbe tetted, a- nyagba zártad; az anyag és a test jelein keresztül kapaszkodik Feléd; a Te mennyei országod felé.
