A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
2 Nem ok nélkül tettél rögök közé, nem ok nélkül kívánod, hogy járjam a sarat! Úgy tetszett Neked, hogy teremts anyagot, sarat és rögöt; Törvényt adtál nekik, s azok engedelmeskednek. Mint titkos szerkezet, mint óriás kerék, forog parancsodra minden létező. Egymást kergetik az évszakok, évre év következik, ifjú váltja föl a vének sorát. Egymás sarkában jár a Születés és a Halál. Ideküldtél Istenem, hogy e körforgásban legyen valaki, aki szabad, aki ellent mond, vagy igentkiált. Legyen valaki, aki a múlandóságban a vak erők között az értelmet hordja, aki kimondja, ami a természet gépies erőinek kimondhatatlan. Aki dicsérni tud itt, a múlandó dolgok között, a változó lét körei között. Aki dics ér etet mond nevednek az ételért és italért, a fényért és az éjszakáért, a szélért és esőért, az ifjúságért és az aggkor bölcsességéért, a születésért és a halálért, a daloló madárért, a kis állatért, mely jókedvűen ugrándozik. Búzatáblák között, a domboldal útjain csipkebokrok és vadkörtefák alatt, a vízparti ösvényen, a mályvák és fűzek alatt, pacsirtaszóra és mikor a cséplőgép búg, vagy nyikorog a megrakott szekér, leborulok előtted Istenem, és úgy kiáltom, ahogy csak bírom:- Szenteltessék, dicsértessék, mert szent és nagy a Te neved! Jöjjön el a Te országod/ De nem csupán azértküldtél Istenem, hogy kiáltsak. A Te ne- veddicsérete több a szép szavaknál. Minthogy gyermeked vagyok, kell hogy kövesselek; tegyem, amit Te tettél és máig is művelsz. Úgy alkottad meg a földet és úgy szabtad meg a rögök, füvek, fák és állatok törvényeit, hogy teremtő és fenntartó munkádban egy csöpp rész még nekem maradt. Nem vagyok több, mint gyarló semmiség, mégis úgy tetszett Neked, hogy munkásod legyek, kezem nyomán a Föld tökéletesebb legyen. Az én tetteimet s munkámat is elvárod, hogy a Te országod leSzenteltessék meg a Te neved...
