A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
46 res türelemmel várt a számla kifizetésére, mikor megtudta, hogy egy újabb szervezőúthoz kell a reá félretett pénz. - Kaptak azonban lesújtó híreket is, mint pl. egy fiút, aki kitüntetéssel végezte középiskoláját és ösztöndíjatkapott az egyetemre, visszautasítottak, amikor megtudták, hogy agyszélhűdésben szenved. Fellelkesítette viszont őket, hogy a társulat rohamosan terjedt és erősödött az egész országban. A megyében már egy klinika felállításának megszervezését kezdték meg. Aki anyagilag nem tudta segíteni őket, munkáját ajánlotta fel, mint az a négy gyermekes anya, aki gyermekeivel együtt eljött hozzájuk, mikor Karen anyja szerve- zőútrament és gondját viselte mind a hét gyermeknek s a háztartásnak. Egy állandó rádióműsor vezetője ismételten megkérte őt, műsorán vegyen részt, amire 1200 válasz érkezett. Volt, aki messziről, a harmadik államból hívta fel őket telefonon, hogy tanácsot kérjen, mit tegyen gyermekével? Noha nem volt orvosi képzésük, tapasztalatuk felülmúlta sok orvosét és így sokakon tudtak segíteni. Akadtak olyan orvosok is, akik vissza akarták tartani őket ettől a szervezkedéstől és munkától azzal az indoklással, hogy az ilyen gyermekeken úgysem lehet komolyan segíteni. Mikor a tényekre hivatkoztak, azok fölényesen válaszolták: - Maga nem ért ehhez semmit! En orvos vagyok és én tudom! - Máskor az állami tisztviselő ezt ajánlotta: - Önök szülők, jobban teszik, ha megnyugodnak és csak a kötőtűvel törődnek, ennek kezelését pedig bízzák csak reánk! Az ilyen akadékoskodások ellenére is lendülettel haladtak céljuk felé. Megkapták az engedélyt a pénzgyűjtésre és nekiálltak a klinika felszerelésének megrendeléséhez. Egy kitűnően képzett ápolónőre is akadtak, aki később szinte csodákat művelt a nyomorék gyermekekkel. Glória egyszer elkérte a nyomorék gyermekekről készített nagy fényképeket. Nem árulta el, mire kell neki, de megígérte, hogy rövidesen visszaadja azokat. Néhány nap múlva Karen anyja, meglátta ezeket a képeket a különböző boltok kirakataiban egy hirdetéssel, a- mely bejelentette a helybeli leány-középiskola növendékeinek sütemény-vásárját a nyomorék gyermekek javára. A süteményeket maguk a leányok készítették. Utána boldogan hozták az árusításból befolyt 36 dollárt. A középiskolások másképpen is segítettek. Esténként és hétvégeken megjelentek Karenék házában, és segítettek a levelezőlapok címzésében, a körlevelek hajtogatásábamés egyéb szervezőmunkában. Ez az érdeklődés annál is jelentőségteljesebb volt, mert ezekből a fiatalokból kerülnek ki a jövő szülői, orvosok, tanárok, ápolók,
