A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
19 dálkozott hitetlenségükön, Ilyenek vagyunk mi emberek. Gőgünkben sokszor nem tudjuk elismerni valakiről, hogy felettünk van, mikor azt hittük, egyenrangúak vagyunk vele. De nemcsak a názáretiek, hanem Palesztina lelkes tömegei számára is elérkezett a választás órája. A- zokszámára, akik hittek Jézus prófétai, messiási küldetésében. Azt olvashatjuk János evangéliumában, hogy a csodálatos kenyérszaporítás után a tömeg Messiás-királlyá akarja Jézust kikiáltani. Jézus azonbanfelhívja figyelmüket arra, hogy Ő nem olyan Messiás-király, amilyennek a zsidók képzelték; aki földi jólétet teremt. Ő elsősorban örök életet akar nekünk adni. Majd kijelenti az O személyének titkát. - "Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki ezt a kenyeret eszi örökké él". - Erre a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, így érveltek; - "Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát; mennyből szálltam alá... " A tömeg nem akarta ezt elhinni, és csalódottan szétoszlott. Még a tanítványok közül is többen otthagyták. Júdás is akkor határozta el, hogy szakít Jézussal. Csak egy kis csoport tartott ki mellette Péter vezetésével, és ezt mondták; - "Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy Isten szentje". (János 6, 14-71). Jézus tehát egyre inkább azt kívánta, hogy higgyenek benne nemcsak mint prófétában, hanem mint Istenben. Az emberiség története folyamán az épeszű emberek közül, egyedül Jézus volt az, aki azt kívánta, hogy higgyenek az O istenségében. Ezt a hitet szabta meg, mint az üdvösség feltételét. C sakis az üdvözül, aki hiszi, hogy Jézus az emberré lett Isten. Csak az jut a Mennyei Atyával kapcsolatba, csak az részesedik az O örök életéből, boldogságából. Nyilvánvaló, amikora római császárok, és távol-keleti ki- rályokistenicimeket tulajdonítottak maguknak, nem léptek fel olyan igényekkel, mint Jézus. Aki pedig ismeri a nagy vallások alapítóit; Konfucius, Lao-Tze, Buddha, Mohamed tanítását, az megállapíthatja, azok sem álltak elő hasonló követeléssel, mint Jézus. Mohamed az Isten (Allah) prófétájának nevezte magát. Buddha azt állította, hogy isteni megvilágosítást kapott. Konfucius meg Lao-Tze csak az Istenhez vezető bölcsesség útjára akarták megtanítani az embereket. Jézus viszont azt kívánta; higgyenek benne, mint Isten Fiában, mert csak általa találhatják meg a Mennyei Atyát. - "Senki se jut az Atyához, csak énáltalam. Én vagyok az út", mondta (János 14,6).
