A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
20 A nép vezetői: az í r ás tudók és farizeusok még in- kább m egb o tr ánkoz tak Jézus szavain, mint a lelkes tömeg. Ok arra hivatkoztak, hogy nekik az üdvösségre nem szükséges az, hogy Jézusra hallgassanak, mert ők Abrahám fiai, és ezáltal szövetségben vannak az Istennel, őket a Mennyei Atya gyermekeinek tekinti. Jézus azonban szavukon fogta őket: - "Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok. Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem". - Az írástudók ebből megértették, hogy Jézus isteni tulajdonságokat állít saját magáról, ezért felháborodva kérdezik: - "Minek képzeled magad? Nagyobb vagy talán Abrahám atyánknál, aki meghalt?" - Jézus röviden csak így válaszolt: - "Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok". - Figyeljük meg jól Jézus szavait. Ábrahámról azt állítja, hogy lett, tehát valamikor nem volt. Saját magáról viszont azt mondja; én vagyok. Ugyanezt mondta Mózesnek is az isteni hang, amikor megkérdezte a nevét: - "En vagyok, ez az én nevem m indö rökké ". Jézustehátaz Istennevét alkalmazza saját magára. Az Isten az, aki van, az ember az, aki lesz. Az isteni és emberi természet között ez a különbség (János 8, 31-59). Az írástudók és farizeusok ebből minden kétséget kizáróan megértették, hogy Jézus Istennel egyenrangúnak tartja magát. Nem maradt tehát számukra más választás csak egy; va^y hisznek Jézus szavának, vagy pedig istenkáromlónak tekintik Ót. Köveket ragadtak, hogy megkövezzék. A törvény szerint ugyanis az istenkáromlásért megkövezés járt. Jézus azonban eltűnt előlük. Még nem jött el az óra, amikor majd önként átadja magát ellenségeinek, hogy bíróság elé állítsák. Jellemző az is, ellenfelei nem találnak más kivetni valót Jézus szavaiban és tetteiben, csak ezt a vallomását. Ezért esküvel kényszerítették: - "M ondd meg, te vagy-e az Isten Fia? - En vagyok "-felelte Jézus. Erre ők halálra ítélték és átadták a hóhéroknak, hogy keresztre feszítsék (Lukács 22, 66-71). Ezzel megismertük Jézus életének és halálának titkát. Kétezer év óta ez a kérdés izgatja az embereket; igaza volt-e Jézusnak, vagy sem. Higgyünk-e az Ó szavának, higgyük-e, hogy Ó nemcsak egy volt közülünk, hanem Ó az Isten egyszülöttje, fölkentje, aki feltétlen hűséget, bizalmat kíván tőlünk? Higgyük-e ezt, vagy sem? Ez az a döntő kérdés, amelyre minden embernek válaszolnia kell. Senki sem vonhatja ki magát a döntés elől azzal az ürüggyel, hogy Jézus csak egy nagy ember volt, aki meghalt meggyőződéséért, és az emberi gonoszság áldozata lett, ezért megérdemli könyörü- letünket, csodálatunkat, de semmiképp sem kell valamiféle elkötele-
