A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-07-01 / 7. szám

16

P. Király István, S.J.

(c)JT*(jo)

jrin* u m r

|CvnÁ*>.4w>

6.

Amikor hiszünk, akkor tulajdonképpen az isteni kegyelemtől megvilágosítva és indíttatva, értelmünkkel és akaratunkkal elfogadjuk, igaznak tartjuk azt, amit Isten kinyilatkoztatott. Isten szavát, az isteni kinyilatkoztatást a Szentírásban, a könyvek könyvében találhatjuk m eg. A Szentírás nagy szereplőinek történetéből megtanulhatjuk, hogy a hit jellemző vonása nemcsak az, hogy passzív módon elfogadjuk mindazt, amit Isten kijelentett, hanem é- letünket tevékenyen a hitünkhöz kell igazítani, sokszor áldozatok árán is. Ezért a hit sorsdöntő választás elé állít minket. Minden ember- nekegyszeréletébenel kell döntenie: akar-e hinni, vagy sem, nemcsak szájjal, de tettekkel is. A választás lélektani feltételei sokfélék lehetnek: különböző alkalmak, körülmények, személyek hatással vannak ránk a hit melletti, vagy a hit elleni állásfoglalásban. Valaki vagy teljesen tudatában lehet a választásnak, vagy tudat alatti indítékok vezetik, de a lényegen ez nem változtat semmit; mindenkinek választania kell, és senki sem lehet közömbös a hittel szemben.

Az első választáson már öntudatlanul átestünk, amikor életünkben először vittekminket a templomba keresztelőre. Akkor azt kérdezte tőlünk a pap:-Mit kérsz Isten any a s z e n te gy ház á- tó 1 ? - Mi nem tudtunk felelni, de helyettünk a keresztszülők válaszoltak. Sokszor a keresztszülők se tudják, mit mondjanak, és hir-