A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
28 mény azonban az, hogy az a szülő, akire a gyermek nevelése hárul, miként teljesíti feladatát. Erről a továbbiakban lesz majd szó. A kö rnye ze t sem okolható az ifjúsági bűnözők kifejlődéséért. A nyomortanyán való élet hozzájárulhat azonban ahhoz, hogy a szülők felelőtlenül elhanyagoljákgyermekeik nevelését s ahhoz is, hogy a gyermekek ilyen szülők gyermekeivel érintkezzenek. Már pusztán ez is elég ahhoz, hogy a nyomortanyák megszüntetésén fáradozzunk. Kellő családi neveléssel a szülők azonban még a nyomortanyák hatását is képesek ellensúlyozni. Értelmi színvonaluk alacsonysága sem kényszeríti a gyermekeket arra, hogy bűnözőkké váljanak. Még azoknál is, ahol a bűnözés értelmi elmaradottsággal párosul, nem erre, hanem egyéb tényezőkre vezethető vissza viselkedésük. Gyenge egészségüket sem okolhatjuk törvényszegésükért. Ez legfeljebb csak jelentéktelen melléktényezőként szerepel, kivéve természetesen a komoly elmezavarban szenvedőket, akik viszont erkölcsileg beszámíthatatlanok. A legfontosabb tényező. A tekintély ellen lázadozó ifjúság viselkedésének főoka az, hogy a szülők kellő szeretetének hiánya következtében bizonytalanság-érzet tölti el őket. Feleslegeseknek, sőt nemk í vánato snak érzik magukat acsalád- ban, amely pedig Isten akaratából nemcsak ruházásukról, táplálékukról és lakásukról kell, hogy gondoskodjék, hanem ki kellene elégítenie legfontosabb alapvető igényüket is, amely a másokhoz tartozás érzetében, saját fontosságuk érzetében és abban a meggyőződésben nyilvánul meg, hogy szeretik őket. Ezt nevezik a lélektantudósok (nem a legszerencsésebben): biztonságérzetnek. Ha a gyermek ez irányú igénye nem elégül ki acsaládban, előbb-utóbb a családon, sőt gyakran a törvényen kívül fog ennek kielégítésére törekedni. A szülők szeretethiánya többféleképpen nyilvánulhat meg. Ennek néhány gyakoribb formáját említjük csak meg. Legkárosabb megnyilvánulási módja, amikor a szülő világosan értésére adja gyermekének, hogy létezése nem kívánatos számára. Sok szülő fel sem fogja, mekkora sebet üt ezzel gyermeke lelkén. Azt hiszik, hogy gyermekük talán még nem is érti, amit mondanak, vagy legalábbis nem veszik szó szerint kije-
