A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám

22

1932-ben meghívták a münsteri Neveléstudományi Intézet tanszékére. A Collegium Marianumban lakott; ez a ház apácák vezetése a- latt állott; Teréz együtt étkezett a bennlakó növendékekkel. Késő estig fönn szokott maradni, reggel meg első volt a kápolnában. Itt is a legjobb hatással volt a leányifjúságra. - "Mindnyájunk részére - írta később egy növendék - a legtisztább és legnemesebb emberiesség és a mélyen keresztény érzület példaképe volt". íme, egy kis eset. Az egyiknövendék említette az asztalnál, hogy milyen kár, hogymost nem lehet otthon, mikor a kertjükben oly sok földieper terem. Délután kopogtattak ajtaján. Teréz állt ott egy tál földi eperrel; átnyújtotta mosolyogva és aztán tovább sietett. - Ebben az időben már erős forrongásban tartotta Németországot a nemzeti szocializmus. Az intézetben is volt egy lelkes híve, egyébként szenvedélyes dohányzó. Megkockáztatta a többiek előtt a kijelentést; - Hitler "Mein Kampf" című műve a világtörténelem legnagyobb kinyilatkoztatása." - Dr. Stein nem állhatta meg, hogy ne tegyen rá egy csipős megjegyzést. Bizonyos ellenszenvet véltek rajta észrevenni a növendékek a leány ellen. Mikor megkezdődött a zsidóüldözés, arcán meglátszott a fájdalom.

Nemsokára megjelent a nemzeti szocializmus új törvénye; nem árják a nyilvános állásokból elmozdítandők. A törvény Stein kisasz- szonyra is vonatkozott, lemondott münsteri állásáról; utolsó előadását 1933. február 25-én tartotta.

Április elsőpéntekje előtt szentórát tartott, mely után ezt jegyezte fel naplójában: - Beszélgettem az Üdvözítővel és ezt mondtam Neki; tudom, hogy az ő keresztje az, amit most a zsidó népre tesznek. A legtöbb ezt nem tudja, de akik tudják, azoknak azt az összesek nevébenkészségesenkell magukra venniük. Enezt akarom, csak mutasd meg, Uram, hogyan. Az ájtatosság végén biztos voltam, hogy meghallgatott. De hogy miben áll majd a kereszthordozás, azt még nem tudtam. - Látta, hogy sehol Németországban nem működhet. Csaknem 12 éve mindig a Kármel felé vágyakozott; nem lenne már ideje oda belépni? A Jó Pásztor vasárnapján késő délután elment a templomba azzal az elhatározással, hogy addig onnan el nem megy, míg világos nem lesz előtte, belépjen-e a szerzetbe. Áldás után megkapta a Jó Pásztor igenlő válaszát.

Münsterbenkedvesünnepéllyelbúcsúztatták; titkát csak a főnöknő tudta. Aztán haza utazott; az állomáson nővére, Róza várta, aki lélekben már régen az egyházhoz tartozott. Anyja örült a viszontlátásnak; sokat beszélgettek. Teréz nem egyszer gondolta a szívélyes beszélgetés közben: ha tudnád... 1 Anyja egyszer váratlanul föltette