A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám

21 kitagadja a családból. Edit is sírt. A két nagy lélekútja ketté vált. A családtagok előtt érthetetlen volt Edit lépése, hogyan tudta magát "ennyire lealázni". Edit, most már Teréz, félévig még Breslauban maradt és min­dent megtett, hogy a rokoni szeretetben kár ne essék. Anyja az en- gesztelés napján egész nap nem evett, nem ivott és idejének legna­gyobb részét a zsinagógában töltötte. Teréz is vele böjtölt és elkí­sérte a zsinagógába. Az anya két dolgot csodált Teréz viselkedésén;- még senkit sem láttam úgy imádkozni, ahogyan Edit imádkozik; és a legfurcsább, hogy katolikus imakönyvében megtalált mindent, amit mi imádkozunk, - mondta barátnőjének. (Teréz a papi zsolozsmás- könyvet vitte magával; ebben az összes zsoltárok benne vannak.) Mikor a rabbi hangsúlyozottan olvasta: - halljad Izrael, egy a te Is­tened! - a szenvedő anya, akinek persze halvány fogalma sem volt a Szentháromság titkáról, szeretett leányát átkarolva fülébe súgta;- hallod? Egy a te Istened! Egy nap, mikor hazatért a városból, fáj — dalm as an mondta leányának; - énmár kikerestem a síromat! Ez volt az utolsó támadás a gyengéden szerető szív ellen; de Teréz, immár Krisztusnak erős lelkű harcosa, állta a próbát, bármennyire is vér­zett a szíve. 1922. február 2-án a speyeri püspök megbérmálta házikápolná­jában. Speyerbenismerkedettmeg a jámbor és tudós Schwind prelá- tussal, aki bevezette őt saját rokonságának körébe, tanácsadója volt és atyailaggondját viselte megtérése első éveiben. Teréz a freibur- gi egyetemen már nem érezte jól magát; teljesen Istennek szerette volna szentelni magát egy szerzetes rendben. Lelkiatyja ezt egyelő­re nem helyeselte, de ajánlkozott, hogy szerez neki szerzetesi kör­nyezetben egy nyugodt helyet, ahol folytathatja tudományos működé­sét és mélyebb lelki életet élhet. így került a speyeri domonkosren­dű apácák Sz. Magdolna-iskolájába; itt a leányliceumban és a tanító­nőképzőben tanította a német irodalmat. Tíz évig működött itt; isko­lai munkája mellett sokat írt; legnagyobbrészt erre az időre esnek a különféle városokban tartott beszédei, előadásai is. Teréz mint tanárnő szerénységével, igénytelenségével, megér­tő és mindig segíteni kész jóságával hamar megnyerte tanítványai szívét. Példája nagy hatással volt rájuk. Naponként áldozott; a ko­lostor templomában megvolt a helye az oltár közelében, ahol igen sokszor és hosszasan imádkozott. Elképzelhetjük, mennyire hatott a fiatalságra, hogy ott élt körükben egy nagy tehetségű, tekintélyes világi hölgy, aki életét teljesen összhangba tudta hozni hitével. Ta­nítványai a legszebben nyilatkoztak róla: - Közkedvelt egyéniség volt, rendkívül igazságos, szóval a legjobb tanerője iskolánknak...

Next

/
Thumbnails
Contents