A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
20 onnan egy könyvet tetszése szerint. Csakúgy találomra kivett egyet;; Avilai Sz. Teréz önéletrajza volt. A könyv mindjárt kezdetbenmeg- ragadta lelkét; átolvasta az egészet. - Itt az igazság! - mondta. Reggel bement a városba, vett egy katolikus katekizmust és egy misekönyvet és aztán mindkettőt áttanulmányozta. Elment a bergzaberni templomba, megnézni egy misét. Egy tisztes öreg pap misézett éppen nagy áhítattal. Mise után a plébániára ment és kérte a kereszt- séget. - Ki oktatta és mióta? - kérdezte a plébános. - Edit kitérően felelt? - Kérem, főtisztelendő úr, kérdezzen ki! - A pap kérdéseivel átvette röviden az egész katolikus tanítást, és Edit egy felelettel sem maradt adós. A plébános csak csodálhatta az isteni kegyelem művét, a keresztséget nem tagadhatta meg. 1922. újév napjára tűzte ki azt. Edit imában töltötte a nagy esemény előtt az egész éjét, és ugyancsak újév napján járult először az Úr asztalához. A keresztségben, - hálából - a Teréz nevet választotta. Megremegett a gondolatra, hogy hőn szeretett édesanyjának meg kell majd mondania, hogy ő keresztény. Tudta, hogy ez áthidalhatatlan, nagy szakadékot fog létrehozni köztük. Nem levélben, hanem személyesen akarta ezt az újságot közölni vele. Ketten voltak a szobában. Edit anyja elé térdelt, szelíden, de határozottan mondta neki; - anyám, katolikus vagyok. - Az erős asszony, aki a sors csapásait bibliai hősiességgel viselte, sírva fakadt. Edit ezt nem várta; még soha nem látta sírni édesanyját. Azt hitte; szidni fogja, talán IDŐSZERŰ ZSOLTÁR... A 148. zsoltár a világirodalom egyik legszebb hálaimádsága. A zsol táros arra szál ít ja föl benne az eget, az angyalokat, a napot, a hol- dat és a csillagokat, a fényt és sötétséget, a nappalt és az éjszakát, hogy áldják, magasztal ják az Urat. A tüzet, havat, jeget, vihar-szeleket, hegyeket, fákat és az összes állatokat, valamint az összes embereket, királyokat és alattvalókat, öregeket és if jakat egyarántarra buzdítja a zsol táros, hogy dicsérjék az Urat. Ismerek egy papot, aki - hogy úgy mondjam • "időszerűvé" tette ezt a zsol tárta maga számára. 0 az autóját, televíziós és rádió-készülékét halászbotját, gyep-kaszáló gépét szól ítja fel arra, hogy dicsérjék az Urat. Ugyanúgy felszólítja a virágokat, kutyákat és madarakat is Isten dicsőítésére. Próbáld meg Te is, kedves Olvasóm! Lelked mélyén egy forró fohásszal kérd a személyeket is, tárgyakat is, amelyekkel a mindennapi élet összehoz, hogy mind magasztal ják az Urat!
