A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám

I

Templomok

/

es

templomtornyok

Mostanában sokat utaztam, s nyilván ez tudatosította bennem a régóta lappangó észrevételt a templomtornyok növekvő szerepéről közöttünk.

Igaz, semmiképp se új ez a szerep, csak valamiképp új hangsúlyt, új érvényt kapott, talán nem is közvetlenül vallásos értelemben.

Legalábbis az első pillanatra

nem. Szigorúana jelenségek világában maradva, azt mondanám, hogy érzékenységünk színpadán a templomtornyok észrevétlenül átvették a hajdani ligetek, vagy éppen egy-egy magányos faóriás szerepét, s a mítoszától egyre inkább megfosztott természet helyett a templom- tornyokkal mintha egy sokkalta ősibb kozmikus üzenet törne át, jutna el hozzánk.

Szemünkúgy pihen meg rajtuk - egy gőt katedrális, vagy egy falusi templom sziluettjén-, mintha fák zöldjénél mélyebb zöldbe, fo- lyóéknál ősibb nyugalomra pillantana.

Mit fedeztünk fel bennük, közösen, anélkül, hogy összebeszéltünk vonla?

Kárpótlásul a demitologizált természetért először is akozmoszt. Mivel minden templom - a görög, a román, a gót, a korunk modern temploma is -, egy-egy világ-modell. S e világ-modellenkeresztül érzékenységünk ma sokkalta inkább talál kapcsolatot a mindenséggel, mint a pillanatnyilag túlon túl profánná lett és provinciálissá szűkült természet közvetítésével.

Ezek után persze már az is világos, hogy újszerű érzékenysé-