A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám

2

günk a templomok "jelenlétére", közvetve vagy közvetlenül miféle igényt, szomjúságot revelál? Tudva, nem tudva; a templom a min- denség megtestesülése, inkarnációja, a megfoghatatlan univerzum csodával határos megjelenése és önátadása közöttünk, s ily értelemben rokona a másik, sokkalta nagyobb titoknak, mit emberi történetünkben Isten megtestesülése jelentett.

Ily módon, hanem is mint Isten fölszentelt háza, de mint a min- denség inkarnációja, a templom mindenkiben azonos szférát érint, azonos érzékenységet szolgál.

Némán és pótolhatatlanul.

Ú J MIS ÉS

A fiatalembert vasárnap szentelték pappá. Úgy volt, hétfőn majd a betegágynál misézik, mert az apja mozdulni is alig tudott.

Nem így történt. Szombaton meghalt évek óta szenvedő édesapja,

A család szeretete, évek kemény küzdelme, a megoldás és megpróbáltatás valahogy most összesűrűsödött. Az élet dialektikája;

"megszületik" egy pap, és eltávozik egy ember? És a titkos Erő bogozza a szálakat tovább.

A hivatás stafétabotját azon a vasárnapon megkapta, de a felszentelt pap először halottat kísért a temetőbe. Barátjával intéztek mindent, édesanyja csak ült naphosszat egymagában. És a fiú első miséjére készült, hogy először járuljon az Úr asztalához, felmutassa a kenyeret és a bort, a Testet és Vért. Az előző napok megrázkódtatásai kimerítették, s anyja, testvére és a rokonok most már érte aggódtak.

Aztán felpirkadt a következő vasárnap. A főbejáratnál megcsillantak a miseruhák, orgonaszó és a hívek szétváló tömege fogadta az egykori ministránst. Az újmisés pap arcán a fáraók megfejthetetlen talányú kifejezésével ült a papi székben, az aranyszövésű miseruhát