A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
43 Halászás, mezei munkák s általában a vidéken való lakás is hatásos segítséget jelent a haragosság csökkentésében. Egyesekre jó hatással van a nyugodt zene is. A mérsékelt sport is segíthet. Nyáron hideg, télen langyos vízben való fürdést ajánlanak az orvosok. Alvásban őrizkedjenek a két véglettől. A munkával, sporttal se merítsék ki teljesen testi erejüket. Légzésgyakorlatok szintén hasznosak lehetnek. * Szellemi, lélektani tényezők. Noha a testtel kapcsolatos tanácsokat is érdemes megfogadni, sokkal fontosabb a harag lélektanát megérteni, s ezen a téren is a helyes eljárásra törekedni. Mint láttuk, a harag Istentől rendelt célja, hogy egy minket ért, elhárítható rosszat megszüntessünk. Állatoknál ez a rossz kivétel nélkül valami érzéki, testi veszély, támadás. Nálunk embereknél azonban, amint elérjük értelmünk használatát, rendszerint az értelem dönti el, hogy kiváltódik-e a harag, vagy sem. Ha a minket ért rosszat igazságtalannak ítéljük, és úgy látjuk, hogy elháríthatok, akkor harag fog el minket. Ha azonban értelmünk ítélete szerint nem ért minket igazságtalanság a rossz bekövetkezésével, akkor legfeljebb csak szomorúság váltódik ki. Ugyanez a helyzet, ha a minket ért rossz elháríthatatlan. Tehát ahhoz, hogy lélektani úton meggátoljuk a harag elindulását, vagy elpárologtassuk a már felindult haragot, vagy azt kell belátnunk, hogy nem ért minket igazságtalanság, vagy azt, hogy a baj, ami minket ért, elháríthatatlan. Sokszor félreértjük mások szándékát, és minket bántó cselekedeteikbe belemagyarázunk valami rossz szándékot, ami pedig távol állt az illetőktől. Az emberi cselekedeteknek sokféle okuk lehet. Ne képzeljük, hogy belelátunk mások leikébe. Még saját lelkűnkbe is nehéz belelátni, saját indítóokainkat is nehéz megállapítani, még inkább nehéz ez mások esetében. Tételezzük fel inkább, hogy valami jő, nemes indítóok vezette az illetőt cselekedetében.Talán másvalakin akart segíteni, snem is gondolt arra, hogy minket megbánt ezzel. Vagy kedveskedni akart nekünk, s nem is sejtette, hogy nekünk más valami lett volna megfelelőbb. Vagy talán azt hitte, hogy igazságos irántunk való viselkedése, noha mi azt igazságtalannak fogtuk fel. Fontoljuk meg gyakran ezt a lélektani tényt, hogy az emberek még a legnagyobb bűntényeket is csak valamely jó szándéktól vezettetve képesek elkövetni. Vagy emlékezzünk vissza arra, hogy mi mennyire i
