A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

33

P. Orbán Miklós, S.J., Róma

XLVIII. A pópa székesegyháza

Római sétánk során a Lateráni Szent János bazilikába vezetjük el Olvasóinkat. Egy óra járásra a Vatikántól, az örök város másik oldalán áll az a pápai bazilika, amely homlokzatán a következő büszke címet viseli: "A legszentebb lateráni templom Róma és a világ valamennyi templomának anyja és feje". Paradoxonként hat ez a titulus, hiszen ide inkább csak tisztességtudásból jönnek el az örök város zarándokai. A kommunista párt többször rendezi meg népgyűlését a bazilika előtti téren, mint ahányszor a pápa ide ellátogat. Pedig ez a pápának, mint római püspöknek a székesegyháza. A másik három pápai bazilika mellett amolyan szegény vidéki rokonnak számít. Sem nagyságában, sem művészetében, sem történeti műemlékeiben nem vetekszik a többivel. Róma legelső ókeresztény temploma volna, de ma kívülről belülről a barokk ízlést mutatja. A hozzá épített palota is pápai palota volna, de benne pápa sohasem lakott.

Az autóbuszról leszállva, Rómaegyiklegforgalmasabb gócpontjába kerülünk. A külső nagy-korút és a fővárost az ország déli vidékeivel összekötő Via Appia - az új - sodró árama kavarog itt örvény- nyé, életével játszik az, aki a járdapartról a mélybe ereszkedik.

Vörösen magasodik a szinte ibolyakék égre a középkori Róma városfala, ennek árnyékába húzódunk, így közelítjük meg azt a templomot, amelyről Dante is megemlékezett. A Paradiso 31. énekében az északról Rómába törő germán népek csodálatára így utal: ... a barbár had, ama táj lakója - ahol Helice megforog naponta - és égi