A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

31

aludt, étele rendesen árpaleves vagy kása volt és néhány datolya. És a napi rendje? Virrasztás, ima, betegek látogatása. Beszédbe elegyedett az oázis kertészeivel, az asszonyokat megtanította tűvel varrni, mert addig tövissel szokták ezt tenni. Lassanként tanácsért is fölkeresik, orvosságot kérnek, poros ügyeikben döntését várják. Mindenkihez van egy jó szava, beszél az Istenről,isés szívesenmeg- hallgatják.

így múltak egymás után az évek, a vezeklésnek, imának, a példával való apostolkodásnak évei. A remeteélet egyhangúságát néha egyes, kisebb-nagyobb események zavarták meg. Valamikor még Béni Abbesbenkiváltott egy rabszolgafiút, aki megkeresztelkedett és vele maradt; ő szokott mindig Foucauldnak ministrálni. Most elhagyta az atyát, mert nem bírta már a kemény életmódot. Az atya nem misézett addig, mígmegnem kapta az engedélyt a ministráns nélküli misézéshez. Egyszer megharapta egy vipera, ami csaknem életébe került. Szerencsére ott volt a közelben egy-két bennszülött, akik a tuaréggyógymóddal megmentették az életét; tüzes vassal kiégették a sebet. Vitam inhiány miatt súlyos betegségbe; skorbutba esett. Mikor erről jó barátja, a szaharai főparancsnok értesült, megfelelő élelmet küldött neki azzal a meghagyással, hogy egye is azt meg.

1914. szeptember 7-én ünnepelte kilenc éves évfordulóját első miséjének, melyet Tamanrassetben mondott. A közeli francia erőd tisztjei és katonái vele ünnepeltek, mert mindnyájan szerették és csodálták a remetét. Az ünnepi hangulatot azonban megzavarta a szörnyű hír; kitört a világháború és az ellenség csapatai már behatoltak Franciaországba. Nyugodtan mar adnak-e a bennszülött törzsek, ha Franciaország elveszti a háborút, vagy legalábbis kénytelen lesz csapatainak egy részét kivonni Afrikából? Németország ágenseket és fegyvereket küldött Dél-tripolotániába. A fölfegyverzett csapatok komoly veszélyt jelentettek a Hoggar-vidéknekis. Tamanrassetben erődöt emelt a francia katonaság; abban védelmet talált a férfi-lakosság; a nőket és a gyermekeket a hegyekbe költöztették.

1916.december 1-én Károly atya egyedül volt az erődben. Este hét óra tájban verték az ajtót. -Ki az ? - kérdezte. - Itt a posta, -felelte egy ismerős hang; ezt az embert ő többször ápolta és segített rajta. Az atya kinyitotta félig a bejárat szűk ajtaját, kinyújtotta kezét a postáért. Erős kezek megragadták és kivonszolták, kezét ahá- ta mögött a sarkához kötözték. Mintegy harminc tuarég volt ott, de tamanrasset! lakos nem volt köztük. Körülbelül fél órán át hordták ki a támadók az erődből a zsákmányt; amit nem vittek el, aztelpusz- tították. Ezalatt egy tizenötéves legényke őrizte az atyát. Ekkor jött