A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

29

Az oltárképet, a keresztét képeit maga készítette, nem mindenműér- zék nélkül. A padozatot tíz cm vastag homokréteggel borította. 1901 december 1-én mondta itt az első misét. A kápolnához lassanként egyéb helyiségeket is épített. Magának egy kis cellát, melyben még kinyújtózkodni is alig bírt. - Itt ki sem bírja m agát pihenni! - mondta neki az egyik látogatója. - Hát a mi Urunk ki bírta magát pihenni a kereszten? - felelte Károly testvér. Aztán még egy-két helyiséggel bővítette remeteségét; esetleges vendégek, betegek részére; azok részére, akik tervezett szerzetébe be fognak lépni. Végül az egész "épületcsoportot" alacsony fallal vette körül. Vendégek sokszor kopogtattak ajtaján; betegek, kiknek orvosságot adott; szegények, rabszolgák, akiknek árpát, datolyát, kenyeret osztogatott; utazók, koldusok sokszor vacsoráztak vele együtt; a vacsora rendesen árpa-kása volt. Kiadásainak fedezésére rokonai rendszeresen küldtek neki pénzt.

A rabszolgatartás még divat volt arrafelé. A rabszolgák a legnagyobb nyomorban éltek, lelkűket gyűlölet és kétségbeesés ülte meg. Tömegesen jöttek a keresztény "mar abut "-hoz, legalább húsz mindennap. Károly testvér vigasztalta őket, segített rajtuk, amennyire pénzes erszénye engedte; néhányat ki is váltott a rabszolgaságból. Alkalom adtán erélyesen fölemelte szavát a rabszolgatartás ellen. -Ezen gyalázatos igazságtalanság ellen nincs más orvosság, mint a szabadon bocsátás. Sem gazdaságilag, sem politikailag nincs megokolva ennek az erkölcstelen és igazságtalan rendszernek a fönnmaradása. .. - így írt az apostoli helynöknek. Szót emelt a katonai hatóságoknál is és annak közreműködésével lassanként be is állott a javulás. ~

______________AMIRŐL KÖNNYEN MEGFELEDKEZÜNK...

Franklin Benjamin (1706-1790), a villámhárító feltalálója, mint ünnepelt ember volt hazatérőben Angliából Amerikába. A hajó elejéről szemlélte a tengert és merengve ál modo zott. "A szívem, meséli feljegyzésében, nagyon élénken megőrizte azokat a magasztal ásókat, amelyekkel Európában el halmoztak engem és előre elém vetítette azokat a diadalmeneteket, amelyeket hazámban hel yeztek kilátásba számomra. Úgy tűntem fel magamnak,mint valami összekötő kapocs az Ovilág és az Újvilág között. Ekkora felhőkből, amel yek észrevétlenül gyűl ekeztek az égből ton, félelmetes dörgés hallatszott és az az árboc, amely mellett álltam, véges-végig kettéhasadt. A villámcsapás engem is a padlóra vágott. Amikor föl kászálódtam, első szavam az volt: Köszönöm Neked, Istenem! Azt köszöntem-e meg, hogy Teremtőm újból megajándékozott az élettel? Erre csak később gondol tam. Azt köszöntem meg Istennek, hogy érnélkeztetett arra, hogy kicsoda O és ki vagyok én ...