A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
28 Porosán, fáradtan érkezett a kolostorba és a koldusok közé vegyült, akik egy kis alamizsnára vártak. Egy csűrben aludt, együtt a koldusokkal. Másnap reggel kihallgatást kért az apátnál. Ez tárt karokkal fogadta régi lelki gyermekét, meghagyta neki, hogy vesse le foltos, furcsa ruháját, mely olyan volt, mint egy cirkuszi bohócé, és öltse föl a trappista jelöltek ruháját. Kapott egy szobát, melynek ajtaja közvetlenül a templom kórusára nyílt, ahol mindig kedve szerint i- mádkozhatott anélkül, hogy zavarta volna a trappista közösséget. 1091. június 9-én pappá szentelte a viviersi püspök. A szentelés által Károly atya tulajdonképpen az egyházmegyéhez lett volna kötve. Szíve azonban másfelé vonzotta őt; messze, távol élni minden európai kényelemtől; ott élni a sivatag népei közt, akik még nem hallottak semmit a megváltó Krisztusról; alázattal,szeretettel szolgálni nekik és tettel, nem annyira szavakkal, megmutatni nekik, milyen az evangélium szerinti keresztény élet. Kérte Huvelin és a trappista apát közbenjárását tervéhez, amit fölszentelése után két hónapra mégis kapott. Hajóra szállt, Algírba utazott. Letelepedése elé azonban akadály ok gördültek. A kormányzóság elvileg ellene volt minden vallásos befolyásnak, ami a mohamedánokat Franciaország ellen hangolhatta volna. De Foucauld egyedül van, nem akar téríteni, csak mint remete akar élni a bennszülöttek közt és aztán nem egy régi jő barátja van Afrikában, főleg Laperrine, a Szahara-oázi- sok vidékének főparancsnoka. Az egyházi engedélyt a letelepedésre már előbb megkapta, a világi főhatóság engedélye is hamarosanmegérkezett. A Szahara egyik nagy oázisa, Béni Abbes, egyelőre legjobban megfelelt terveinek. A környéken volt egy francia katonai állomás és néhány község. O azonban a sivatagban akart élni, de nem nagyon messze sem a bennszülöttektől, sem a francia katonáktól, hogy valamennyinek lelki segítséget nyújthasson. Egyedül lenni Istennel és egyben a felebaráti szeretetet gyakorolni, - ez volt az ő eszménye. Ruhájahasonlóvolta bennszülöttekéhez; hosszú, taláris-szerű fehér gandurah bőrövvel átkötve, fehér főfődő, mellére piros szövetből egy szívet és keresztet varrt, bőrövén egy nagy olvasó csüngött. Ő magát Jézusról nevezett Károly testvérnek nevezte, a franciáknál Károly atya voltaneve, az araboknál marabut; ez volt náluk a neve annak a férfiúnak, aki Istennek szentelt életet élt. Megérkezése után első dolga volt, az Úr hajlékát fölépíteni. E- egyedül erre nem lett volna képes, de szerencsére akadtak önkéntes segítők. A kápolna persze kívül-belül a lehető legegyszerűbb, legszegényesebb volt; hasonlított a bennszülöttek lakásához, a tetején állt egy kis fakereszt.
