A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

27 kenyér. Vasárnap szabadna egy kis tejet, vajat, mézet, gyümölcsöt enni. A betegek ellátása azonban kifogástalan legyen. Szóval, a test­vérek legyenek egyszerű napszámosok, albérlők, de a legalsó fokon. A tervet elküldi Huvelin abbénak, aki azt szörnyűlködve olvassa. Mivel közben elérkezett az ideje, hogy Alberik vagy örök fogadalmat tegyen, vagy ha nem, hagyja el a rendet, ügyét elöljárói és Huvelin elé terjeszti, akik megegyeznek abban, hogy Alberik nyugodtan el­hagyhatja a rendet, hogy " mint Isten bolondja" éljen valahol, esetleg Názáretben, egy kolostor kapuja előtt. Amit de Foucauld a következő három évben Názáretben magára vállalt, az fölülmúl minden elképzelést. Ruházatát egy ószeresnél szerezte be; hosszú kaftán széles kék és fehér csíkokkal, bőröv, ezen csüngött egy óriási olvasó, hosszú vászonnadrág, mezítlábán viseltes szandál, egy turbánszerű fejfödő. Ruházata még Keleten is olyanfurcsa volt, hogy az utcán nevettek láttára, a gyerekek csúfol­ták, sőt megesett, hogy kővel is megdobálták. A klarisszák kolosto­rába utalták, ahol meghalt a kertész. - Mit akar nálunk dolgozni?- kérdezte az apátnő. - Akármit, - felelte - csak legyen elég időm i- mádkozni.. - Es a fizetés? - Száraz kenyér... Kifutó fiú lett, a meghaltkertész szobácskáját rendelkezésére bocsátották. Ezt azon­ban ő nagyon fényűzőnek találta; beköltözött a szerszámos bódéba. Szabad idejében itt olvasott, imádkozott, leveleket írt. Vasár- és ünnepnapokon egész nap a templomban elmélkedett, imádkozott. így élt nagy lelki örömben, tűlon-túl elárasztva Isten kegyelmével, - amint Huvelinnak írta. Jézusról nevezett Károly testvér, - ahogy most magát nevezte, nem hagyott föl a rendalapítás gondolatával. A názáreti ferencesek fölhívják a figyelmét, hogy a hegytető, melyen a hagyomány szerint az Úr beszélt a néptömegnek, a nyolc boldogság hegye, eladó. Ide­ális lehetőség! Megalkuszik a közvetítővel; sógora 12 ezer frankot küld neki erre a célra, és... az egész összeg elúszik. A közvetítő csaló volt. De történt egy más, fontos dolog életében; a jeruzsálemi klarissza apátnő, akihez őt a názáreti küldte, jól értett a lélektan­hoz és ügyes tárgyaló fél volt. Neki sikerült, amire Károly testvér okos és tapasztalt férfi vezetői nem voltak képesek; meggyőzte őt arról, hogy éppen célja érdekében pappá kell szenteltetnie magát. 1900 augusztusában hajóra száll és Marseille-be érkezik. Első dolga volt most már fölkeresni régi lelki vezetőjét; Huvelin abbé nyolc évig hiába buzdította Károly testvért, hogy vegye fel az egyházi rend szentségét; mostszívesen beleegyezett, hogy visszavo­nuljon a trappisták kolostorába és ott készüljön elő a nagy eseményre.

Next

/
Thumbnails
Contents