A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

25

miért jött, térdeljen le és gyónjon meg. - Mit volt mit tennie, letérdelt és... életjryőnást végzett. Megkapta a feloldozást. Már 14 éve nem gyónt. - Éhgyomorral van? - kérdezte Huvelin. - Igen. - Akkor menjen mindjárt áldozni. - Mint ateista ment be a templomba és mint hívő hagyta el azt. Ettől fogva rendszeresen eljárt a templomba, itt— ott áldozott, egyébként nagy szorgalommal dolgozta fel kutatásainak eredményét. A nagy mű Reconnaissance au Maroc címen jelent meg 1888-ban; a szaktudósok nagy elismeréssel fogadták, a földrajzi társaság pedig a nagy aranyéremmel tüntette ki.

Mint tartalékos tiszt, nemsokára bevonult hadgyakorlatra. Ennek végeztével most már egészen más jellemzést írtak neve mellé, mint régebben: - Lelkiismeretes, rendkívül szolgálatkész, kötelességtudó tiszt. - A kegyelem tovább folytatta munkáját lelkében. Hazatérte után közölte Huvelinnel, hogy elhatározta, hogy szerzetbe lép. A pap azt felelte neki: - ne siesse el a dolgot. Foucauld nem bírta a várakozást; valami erő hajtotta terve megvalósítására. Huvelin azt mondta neki, menjen el mint zarándok a Szentföldre és ha még azután is ragaszkodik tervéhez, ő maga fogja ajánlani, hogy szerzetbe lépjen.

Hazatérve már csak azon gondolkozott, melyik rendet válassza. Választotta a legszigorúbbat: a trappisták rendjét. Miért? Egyik iba- rátjánakeztírta; ... Miértlettem trappista?Szeretetből. Ami Urunk szegénységben élt, dolgozott, böjtölt, megvetették. Nem akarok első osztályon utazni az élet útján, mikor az, aki szeretek, a harmadik osztályon utazott... Azt nem említette, hogy kegyetlen büntető bírájaakar lenni önmagának és a legkeményebb vezeklésre ítéli magát kicsapongásaiért. Belépésekor "Alberik testvér" lett a neve és teljes odaadással élte a trappista életet; állandóan böjtölt, imádkozott, virrasztóit. Pár hónap múlva írja húgának: ... Ami Urunk karján hordoz, békéjével halmoz el, távol tartja tőlem a gondokat... Ez a szerencse egy olyan embernek, amilyen én vagyok, olyan váratlanul jött és annyira rendkívüli, hogy ezt egyedül csak Neki köszönhetem ...

Alberik testvér csak hat hónapig maradt a Havi Boldogasszonyról nevezett kolostorban. 1890. júniusában átköltözött egy szíriai trappista kolostorba, mert ez sokkal szegényebb volt és ő éppen a végső szegénységet kereste, Krisztusért. Elöljárói itt is a legszebb bizonyítványt állítottákki róla. Franciaországi elöljárója írta: - Alberik testvér mint egy angyal él itt közöttünk; és a szíriai gyóntató- ja, aki már csaknem 50 éve él szerzetünkben, kijelentette előttem, hogy hosszú élete folyamán még nem találkozott ilyen, teljesen Isten felé fordult lélekkel. Alberik testvérnek, írja a rendházat látogató