A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
24 bernek, aki nem hisz, a ranglétrán a kutya alatt van a helye! Fölébredt lelkében a gondolat, hogy ő, keresztény hősök leszármazottja, nem árult-e el egy nagy ideált, amikor távol Istentől, hitetlenségben fecsérelte el napjait. Hiszen egyik őse, Bertrand de Foucauld, keresztes vitéz volt Sz. Lajos seregében; egy másik az orleánsi Szűz seregében szolgált; egy harmadik, mint vértanú halt meg a forradalom idején. A lélek előtt, mely nagyságra szomjazott, nyitva állt az út Isten felé. Lelkében nyugtalanság támadt, az az üdvös nyugtalanság, amely az Isten békéje után való sóvárgást ülteti az emberi szívbe. Kezdte fölkeresni a templomokat, olyankor, mikor nem volt ott istentisztelet. Nem imádkozott, csakmegállt hátul és csak nézett, nézte az oltár előtt lobogó örökmécsest. Néha szinte öntudatlanul tolakodott ajkára a szó; Istenem, ha létezel, nyilatkoztasd ki nekem magadat! Nyugtalansága hónapokig tartott. - így nem élhetek tovább! -gondolta magában. Eszébe jutott a szent életű, sokat tapasztalt pap, Huve- lin abbé, akivel először nagynénjénéi találkozott. Fölkereste a templomban, éppen gyóntató székében ült. Bement, csak úgy állva mondta a papnak; - Főtisztelendő uram, nem gyónni jöttem, nekem nincs hitem; csak tanácsot akarok kérni... - Térdeljen le és gyónjon meg! - mondta az. - De uram, én nem azért jöttem... - Nekem mindegy, AN YÁK NAPJÁRA Egy kis osztrák hegyi temető síremlékére vésték: • Ich bin ein Grenzstein des Lebens, aber nicht der Liebe! • (Az életnek határköve vagyok, de a szeretetnek nem.) Ennyit írtak a kőre mindössze, semmi többet. De hát nem el ég ez? Nem tudjuk úgyis, magunktól is, hogy valamelyikünk édesanyja nyugszik a kőtél irat alatt? Névtelen és kortalan, akármel yi künké lehetne. Névtelen és kortalan, mert nem a személye a fontos, hanem szere- tetének határtalansága. A határtalan végtelent jelent és a végtelen szó a természetfölöttire utal. Anyánk szeretetében megfzl el jük az Isten sze- retetét. Azt a szeretetet, amit Isten áraszt felénk vég nélkül,szűntélen, viszonzatlan. Rokon aző szeretetük. Mert anyánkis él etet adott s azóta ő is minduntalan életre kelt. Anyánk is állandóan önmagát ajándékozza azóta. Szép szokás, hogy évente egyszer, a tavasz hónapjának Iegszebb vasárnapján édesanyánknak virágot teszünk a kezébe. Szép szokás, ha legalább évente egyszer végiggondol juk, milyen parányikat töri észtünk a naponta nyitva maradó számlán.
