A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
6 kát elemezte, Banghát csodálta és Tóth Tihamért leste. Mondjukles- te, hiszen szentbeszédeit nyomtatásban csak később adták ki. A rá- dióbanhétről hétre meghallgatott beszéde reveláció volt a papi fiatalságnak. Mert Tóth Tihamér szentbeszédeit utánozható példának látták. Fölismerték benne a modern egyházi szónoklat eddig meg nem fogalmazott törvényeit; azt, hogy a modem ember nem művészi élményt kíván a papjától, hanem érdeklődést problémái iránt, megértést nehézségeiben, emberi tapintatot, amikor sebeihez nyúlnak és szelíd szót, amikor maga is érzi annak szükségét, hogy korholják; hogy helyre igazítsák, jobb belátásra bírják. Míg Bangha hatalmas erejű retorikájában a logika minden ellenérvet nem összezúzott, hanem megsemmisített, addig Tóth Tihamér beszédeivel Pascal is meg lehetett volna elégedve, hiszen az értelem bizonyítékai mellett a szív érveit is felsorakoztatta. Hogyan jelentek mega szív szempontjai ezekben a beszédekben? Nem érzelmi explanációkban, nem is drámai felkiáltásokban, még- csak az érzelmileg sajátos módon színezett szavak és jelzők halmozásában sem, hanem a mindennapi életből vett példákban. Tóth Tihamér zsenialitása az volt, ami a mai filmrendezőket is jellemzi; olyan miliőben mutatta be a szóban forgó igazságot, problémát, o- lyan jelenetezésben, hogy bárki hallgatója azonnal behelyettesíthette saját magát; vagyis élményszerűen megtapasztalhatta - hogy nyíltan beszéljünk - a keresztény élet élhetőségét. Tóth Tihamér példáiban nem királyok és fejedelmek, nem tábornokok és századokat mozgató politikusok, nem művészek és tudósok; nem akaratakrobaták és zsenik, hanem kisemberek tettek tanúságot Krisztus mellett, éspedig úgy, hogy bárki a maga névtelenségében is azonnal az illetők nyomába szegődhetett. Hogyan kellett ezeket a példákat követni? Apró munkával. Tóth Tihamér az apró munka embere volt maga is. Meggyőzte az embereket arról, hogy az acél híd erősségét a csavarok, a merész kupola súlyát a téglák biztosítják. Ilyen apró munkával kezdte meg, amikor püspök lett, a veszprémi egyházmegye megújítását is. Az a pap, aki mint szemináriumi prefektus, szobájában órákon át fogadva a diákokat, kicsinyke problémákkal bibelődött; aki, mint az egyetemi templom szónoka heteken át készítette élőbeszédeit; mint veszprémi püspök nagy tervek megvalósításán is apró munkával dolgozott. Csupa tervezés, kezdeményezés és alkotni vágyás volt. Mintha titkos figyelmeztetést kapott volna, hogy nem sok ideje lesz, úgy sietett terveivel. De hiába sietett, mégis késő lett. Elment mielőtt egyházmegyéjében nagyot alkothatott volna. Tóth Tihamér püspök 1939. május 5-én halt meg. Csak ötven éves volt, amikor egyházmegyéjét árván hagyta.
