A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
7 Fehérhajú őrangyal Galambos néni már évek óta e- gyedül élt. Férje meghalt, azóta elszomorodott a szeme és elhalkult a szava. Mintha minden ö- röme elköltözött volna, amikor eltemette a bácsit. Magányos lett, nagyon magányos. . . A templomba gyakran járt. Megbékélni a változhatatlannal, nyugalmat találni. De az öröm, a szeretet öröme nem találta meg szomorú szívét. Május volt, elsőáldozásra készültek a faluban, s a néni figyelte az oktatás idején a templom felé tartó kisgyerekeket. Az egyik májusi litánia után a plébános a templomkertben megszólította;- Galambos néni, szeret-e i- mádkozni?- Hát persze, hogy szeretek!- Odaállna-e őrangyalnak egyik kis elsőáldozó mellé?- Igen, de mit kell csinálni az őrangyalnak?- Nézze, ezek a kisgyerekek most kezdik élni a hitüket. Most kell, hogy nagyon megszeressék az Úr Jézust. A szentáldozás ne csak egyszeri ünnepi élmény legyen számukra, hanem élet. Hát ehhez kegyelem kell. Meg tudná tenni, hogy egyik kis elsőáldozó- nak olyan titkos őrangyala lenne, aki mostkét hónapig, amíg készülnek, naponta elmond érte egy tized rózsafüzért? Es ajánljon fel érte még három szentáldozást is. Volna-e kedve hozzá?- Csak tessék rám bízni!- Fiú vagy lány legyen a kis pártfogoltja?- Lány!- Jó, egy kis Kati lesz az. Ha holnap épp itt lesz az előkészítő oktatáson, szívesenmegmutatom melyik az. Galambos néni másnap megnézte Katikát a templomban, s azután mindennap figyelte őt. Szemében felcsillant az öröm, ha valahol megpillantotta. Szívében lassan fészket rakott a szeretet a kislány iránt. A naponta elmondott tized felmelegítette szomorúsághoz szokott lelkét. Aztán többször érdeklődött az "ő Katikája "iránt. Halad-e, tanul-e?
