A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

5

szólalt meg a magyar rádióban. Az a nemzedék, amely az első világháború éveiben és a húszas évek elején ült a magyar középiskolák padjaiban, ifjúsági könyveiről jól ismerte a pesti cserkészparancsnokot, ifjúsági lelkiatyát.

Tóth Tihamér ifjúsági könyvei úgy vándoroltak az iskolapadok, osztályok, intézetek, cserkészcsapatok, más ifjúsági egyesületek között, mint a May Károly regények. Bejáró diákok a villamoson, a vonaton olvasták. Hittanárok és pedagógusok ezekből a könyvekből tanulták meg azt az új pedagógiát, amelynek alapját a személynek személyhez való kapcsolata alkotta. Tóth Tihamér ifjúsági könyveinek legnagyobb érdeme az volt, hogy fölfedezte a gyermekben és a serdülőben a személyi kapcsolatok után vágyódó, bontakozásában baráti támaszt kereső személyiséget. A tiszta férfiúság - A vallásos ifjú - A jellemes ifjú - A művelt ifjú - A Krisztus és az ifjú - ezek a kötetek nemcsak tartalmukkal adtak nagyot és sokat a magyar diákvilágnak, hanem egészen új pedagógiai irányt teremtettek. A fiatalság nevelésével egy időben a hittanárok, ifjúsági vezetők egészen új típusát, stílusát határozták meg.

A személynek a személy felé irányuló érdeklődése és segíteni- akarása mellett ezeknek a könyveknek azért is volt nagy hatása, mert megmutatták egy összeomlott világ romjain, hogy a "jó béke világot" nem siratni, hanem felejteni kell, nem tapadhatunk a béke idők emlékeihez, mert roppant feladatok várnak ránk; a krisztusibb embert és a magyarabbmagyartkellkialakítanunk. Tóth Tihamér eszményeket adott 25 éven át a magyar ifjúságnak. Lelkesíteni tudott olyan célokra, magatartásra, állásfoglalásra, amely minőségi embert kívánt. Könyveiben gyakorlati tanácsokat adott. írásai valóságos enciklopédiáját alkották mindannak, amit a katolikus nevelés a hitbeli műveltség ápolása, fejlesztése, a jellemnevelés, a gyakorló hitélet terén mondani tud. Könyveinek közvetlen hangja ("Levelek diákjaimhoz", ez volt sorozatának összefoglaló címe) - ahogyan fiatal olvasóit az alvó cserkésztábor sátrai mellett a csillagos ég szépségén át az Istenhez vezeti; ahogyan Krisztus elé állítja, hogy benne legigazibb barátját ismerje föl, de még az is, ahogyan olvasóját kérdi; "Dohányzol?", vagy figyelmezteti: "Ne igyál! "; ez az új hang hódította meg a magyar ifjúság szívét és ez az új hang ültette a harmincas években a rádió mellé a felnőtteket is.

30 éve a magyar papnevelő intézetekben az egyházi szónoklattan professzorainak nem kellett idegenben keresni a nagy példákat. Nem Bossuet, sem Segneri beszédremekein tanulta meg a magyar kispap az egyházi szónoklat aranyszabályait. Pázmányt forgatta, Prohász-