A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

37 Azt kívánta, hogy ide a Salus Populi Romani kegykép elé temes- sék.Közvetlen az oltár lépcsőjéhez kell állnunk, ha jobban szem ügy­re akarjuk venni a bizánci ikonok stílusát követő ezeréves Mária ké­pet. A Madonna bal karján tartja az isteni gyermeket, az mindkét ke­zével édesanyja jobbját fogja. Lábát bokánál keresztben tartja, bal­lábáról kis saruja félig leoldódott. A kis Jézus nem édesanyjára, ha­nem fejét erősen oldalra fordítva messzebbre néz, mintha a fényes fogadócsarnok bejárata felé tekintene, ahol éppen most lép be valaki idegen országból érkezett követ, hogy a császári fenségekelőtt hó­doljon. A kis Jézus testarányai nem a karon ülő kisded arányai, a festő egy hirtelen nőtt, de még gyermekarcú 13-14 éves fiú kicsi­nyített alakját ültette Mária karjára. Míg a képet nézzük, halljuk, hogy a templomhajóban idegenve­zető magyarázza a mozaikokat. Valaki a közelünkben a szentolvasó imát mondja, a sarokban fiatal hindu házaspár csodálja a kápolnának már abarokk jelentkezését sejtető díszítését. Az asszonyka a hétmé- tereskönnyű selyem száriba van öltözve, ura zakót hord, de dús fe­kete szakállal keretezett arca fölött turbán piroslik. A fiatalasszony homlokán a kasztjelet keressük. Hiányzik. Észreveszi tekintetünket és mintegy válaszként keresztet vet magára, aztán urához fordul és halkan magyarázni kezdi, hogy kit és mit ábrázolnak a kupolafres­kói. O, salus populi romani, római nép üdvössége, könyörögj éret­tünk; érettünk és minden közel és távollevő gyermekedért! Kis történetek - nagy igazságok Kié a föld? Két fivér örökölt és nem tudtak meg­egyezni abban, hogy kié legyen a föld. Elmentek a bíróhoz, hogy tegyen igazsá­got. A bíró berendelte őket másnapra. Ezt felelte nekik: „Kimentem a földhöz s megkérdeztem: Mondd, melyik fivéré vagy te? A fiata­labbé vagy az idősebbé? A föld azt fe­lelte: Egyiké sem, hanem ők lesznek mindketten hamarosan az enyém!" Családi botrány. Egy lelkész nagyon bánkódott, mert ke­vesen jöttek az istentiszteletre. Gon­dolt egyet és kihirdette a szószékről, meghirdette az újságban és elhíresztel- tette a városban, hogy a következő va­sárnap egy családi botrányt fog szellőz­tetni a prédikációjában. A templom zsú­folásig megtelt, sokan álltak. Ádám és Éva esetéről beszélt. Kié a szoba? Egy fiú a városba került a gimnáziumba. Szobatársa kinevette, majd bántalmazni kezdte, mert minden este imádkozott és minden reggel Bibliát olvasott. A fiú vett egy darab krétát, vonalat húzott a szoba közepén és azt mondta: Én éppen úgy fizetek a szobáért, mint te. A fele az enyém, itt azt csinálok, amit én akarok. Ettől kezdve békén hagyta a társa. I

Next

/
Thumbnails
Contents