A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

34

P. Orbán Miklós, S.J., Róma

r 1 r

XLVII. Salus Populi Romani

"A római nép üdvössége" - így tiszteli évszázadok óta az örök város népe ezt a Mária-képet, amely a Santa Maria Maggiore bazilika baloldali mellékkápolnájának az oltáráról néz le az előtte térdelő és szentolvasót morzsoló hívekre. Mint a bazilikának, ennek a képnek is megvana maga legendája. Az áhítat úgy tekint rá, mint Sz. Lukács evangélista alkotására és a bizánci ikonok nyelvén megfogalmazott arcban a Szentséges Istenanya Mária igazi vonásait látja. Ha nem is vezethető vissza a kép eredete az ősegyház korába, mindenesetre több mintezer éves. Mert a művészettörténészek megállapítása szerint a 9. századközepén készült; akkor, amikor először jelentekmeg a m agyar portyázó hadak a Frank-birodalom keleti végein.

A bazilika főhajójának arany mennyezete alatt végighaladva az az embernek a benyomása, hogy a fénykévékben lebegő por is aranyszemektől csillog. De egyszerre változik a kép és hangulat, amikor az oszlopok, mozaikok nagyszerű csarnokából az V. Pál pápa által építtetett mellékkápolnába lépünk. A nagy fehér ablakokon beáradó fény minden szögletét megvilágítja, részleteiben is áttekinthetően és köny- nyen összefoglalhatóan áll előttünk, talán kissé hűvös méltóságában az oltár és őrzi a csendet V. Pál pápának, jobbról pedig VIII. Kelemennek a szobra. A két pápa itt, Róma legnagyobb tiszteletben álló kegyképe alatt, alussza álmát és várja az angyalok harsonájának a szavát.

V. Pál már hat éve kormányozta Péter hajóját, amikor az általa