A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

33

azért onnan távoznia kellett. Saját szerzetesrend alapítására határozta el magát. Fáradhatatlanul dolgozott és tanult. 1949-ben már több társat gyűjtött és olyan szép eredményt mutattak fel, hogy egy- házi jóváhagyást nyert intézményük, "Missziós Szeretet Nó'vérek" elnevezéssel. Alapszabályuk feladatukként írja elő; "a lelkek megtéréséért és megszenteléséért dolgozni a nyomortelepek szegényeit segítve, főleg a betegeket és haldoklókat, az utcagyerekeket tanítva, a koldusokat látogatva és gondozva és szállást szerezve a hajléktalanoknak".

Teréz Nó'vér szándéka; mindig a legnyomorultabbakon segíteni, így alakult meg a "Haldoklók Háza", a "Nyomorék és elvetett Gyermekek Háza" és a "Béke Városa", a leprások számára. Ezek vezetése mellett számtalan esetben nyújtanak segítséget különböző nyomortelepeken.

Nagyon sok fiatal lány jelentkezik a hősi munkára. A hivatások száma állandóan emelkedik. Csak Kalkutta-ban több mint 60 központjuk van, ezenkívül pedig 17 más indiai városban is dolgoznak.

Szalézi Sz. Ferenc bölcsességét igazolja Teréz Nővérmunkája: “ "Egy jó asszony képes meghódítani egy várost".

MESE AZ ESZTELEN PÓKRÓL...

Mindenki ismeri valamit yen formában a pókról szóló példabeszédet. Egy napon az erdő egy fójóról egy pók ereszkedett Ie, miután egy jó erős vezérszói at font vékonyabb hálószálakból. Azután kétfelé ágaztat- ta a vezérszál at, két hel yen lerögzítette a végeket. Az elágazás pontjából kiindulva, a három szálra, egy széles, remekül megépített hálót font. Nagyon jó hel yen feszítette ki hálóját: minduntalan bel eakadt egy- egy ízletes légy, vagy zamatos lepke. A pók a jólétben elhízott és önteltté vált.

Egyszer fölfelé nézett és látta a felülről lefelé jövő szálat. - Erre nincs többé szükségem!, - gondolta • és azzal átharapta a szálat, amely az egész hálót tartotta.

Ez a történet csak egy példabeszéd, vagyis mese, ami lényegében véve nem igaz. Nincsugyanis ol yan pók, amelyik ezt az esztelenséget elkövetné! Ellenkezőleg: minden pók igen vigyázó hálóját tartó főszálakra, főleg a vezérszálra, hiszen minden attól a száltól függ.

Csak az ember képes akkora esztelenségre, hogy megtagadja Istenét és elvágja a Vele való összeköttetést.